FÜLSZÖVEG
"Szerelem, regény, bizalom - ezek voltak azok a szavak, amelyekkel játszottunk..." s a kisregény narrátor-főhősének erre az önironikus megállapítására alapul e "fénnyel" ragyogó szerelmi történet két főhősének (mindketten újságírók, s gyakran távol egymástól), Gilnek és a szeretett nőnek, Dolénak közös élete. Egészen addig, míg egy napon egy nyilvánvalóan a Harmadiknak írt (talán egy soha el nem küldött) szerelmeslevél-töredék megtalálása önmaga számára is megdöbbentő kérdésre kényszeríti az eddig zavartalan idillben bízó férfit: vajon lehetséges-e az egyiket szeretni anélkül, hogy a másikat föláldoznánk? E szomorúan és poétikusan szép szerelmes regény Christoph Meckelnek, a nyugat-berlini születésű (1935), nálunk eddig kevéssé ismert, de szűkebb hazájában költőként, festőként elismert szerzőnek első reveláló erejű prózai munkája.
Christoph Meckel lírai kisregénye talán azzal hat majd leginkább a magyar olvasóra is, hogy ez a szép szerelmiháromszög-történet szinte Tóth Árpád-i "szelíd ragyogással" és "fénnyel" vonja be a könyv szereplőinek életét, és remélhető, hogy ez nem utolsó sorban a kortárs író-fordító Kalász Márton jóvoltából hazai olvasóinkra is átsugárzik majd.