(Európai útirány) A szellemi emberek kötelessége lesz, hogy a kollektív felelősség igazságát kimondják és mindezt erkölcsi, tárgyi bizonyítékkal igazolják. Egyetlen hatalmi csoport sem tagadhatja meg a felelősség elvét, egyetlen nép sem, jegyezte le Márai Sándor 1942-ben a háború kellős közepén. Bárhol, bármilyen körülmények között, csakis egy ilyen mondat mutat Európa felé. Szerbiában is! (2000)
(A gyarlóságról) A magyar irodalom nagy volt. Néha úgy tetszik, nagyobb volt, mint a nemzet, vélekedett Márai Sándor. Felszisszenek. Vajon lehetséges-e, hogy a vajdasági magyar irodalom is nagyobb volt, mint közössége? Annak ellenére, hogy túlontúl gyarlók voltunk, hiszen még ezzel a lehetőséggel sem voltunk tisztában. (2000)
(Márai példája) Márai Sándor tudta miért kell távoznia, ezért tétovázott oly sokat. Így döntöttem: amíg valamilyen életlehetőségem van itthon, nem megyek el, itthon maradok, megeszem az utolsó nadrágom és letöröm a plombát a fogamból, de nem megyek el, jegyezte naplójába. Amikor írói életlehetősége megszűnt, vette a vándorbotot: európai hontalan lett. Hazájában többé ki sem ejtették a nevét. Nem járt haza víkendezni és a magyar állami rádiók és tévéadók sem sugározták műveit. (2000)
Objektív történetírás nem létezik. Sorsok vannak, egyéni életutak, amelynek tükrében egy korképe csalhatatlanul kirajzolódik. Morvai Ferenc naplója több mint szórakoztató olvasmány korrajz is egy...
Online ár:
2 800 Ft