Levelek a Szaharából (Lettere dal Sahara) - Saját képekkel

Összefoglaló

Ismertető: Szaharai tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában – ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális „hasznosítás” úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.- További ismertető: "Belelapozás".

------------ Olyan ez a kötet, mintha Moraviával összefutottunk volna a sarkon, és azt mondta volna: „Figyelj, most lettek kész a diák az afrikai utamról, ha gondolod, egy pohár üveg bor mellett levetítem neked őket. De tényleg, csak ha ráérsz.” Ugyanez a jelenet nagynéném és a karácsonyi fotók vonatkozásában a pokol harmadik bugyrával lenne egyenértékű, de hát hölgyeim és uraim, Moraviáról beszélünk, az azért más! Valóban, mintha képeket látnánk: biztos kézzel lőtt pillanatokat, amiket okosan és plasztikusan kommentál nekünk az író. Nincs sok értelmezés, csak a hangulatok és a hozzájuk kötődő gondolat rögzítése – néhol túlteng tán a metafizika, mint például a szaharai levelek esetében, de hát ez bőven megbocsátható. (Hiszen valóban, a Szahara voltaképpen maga a metafizika.) Moravia történetei színesek és informatívak, behozzák szobánkba azt a sokszínű Afrikát, amit még alig fertőzött meg a „fogyasztói banalitás”. Érezni, ahogy a hőségtől remeg a szövegekben a levegő, bár odakünn az utcán hull a pelyhes./Olvasói vélemény/.