A főmérnök és a főkönyvelőnő nyugtalanul vette tudomásul a gyanús jeleket, végül az eltűnést bejelentették a rendőrségen. A kiküldött rendőrök behatoltak a lakásba, a szerteszét dobált holmik, a nyitva tátongó szekrények, a feldúlt fekhelyen talált vérnyomok félreérthetetlenül bűncselekményre utaltak. A nyomozók nagy lendülettel kezdték el munkájukat, hamarosan még erősítést is kaptak. Először a szomszédokat és barátokat faggatták, utánuk következtek a rokonok. Az áldozat fia is gyanúsnak tűnt a szülőkkel fennálló rossz kapcsolata miatt, de kikezdhetetlen alibit igazolt. Végül sor került a munkahelyi dolgozók kihallgatására is. Ki többet tudott, ki kevesebbet. Tény, hogy Sárvárinak büntetőjogi értelemben nem voltak bűntársai. Társai azonban voltak. Így különösen a főmérnök és a főkönyvelőnő tanúvallomása nyomott sokat a latban, és a gyanú Sárvárira terelődött. Eközben a rendőrség az áldozat autójában talált egy magnószalagot, amely Sárvári és az áldozat bizalmas beszélgetését rögzítette.