Málenkij robot Bonyhádon és környékén

Összefoglaló

Jelen kötet célja a Schwäbische Türkei központjában fekvő Bonyhád, és az ahhoz közeli települések területéről - kiemelve Tolna megyét és a történeti Völgységet - málenkij robotra elhurcolt német ajkú lakosság viszontagságainak bemutatása.
A mindkét világháborút elveszítő Magyarországra és Európára is ólomsúllyal nehezedett a német kérdés. A kollektív bűnösség által elítélt magyarországi németek helyzete, az orosz megszállás, a lakosságcsere, a be­ és kitelepítések olyan fejezetei az ország történetének, melyek a háború után még kiábrándítóbb, embertelenebb viszonyokat teremtettek a lakosság számára.
A lehangoló téma ellenére beszélni kell ennek a néhány évnek az eseményeiről is, hiszen ugyanúgy hozzátartozik Magyarország történetéhez, mint a boldog békeidők. Úgy gondolom, számtalan művet és visszaemlékezést olvashatunk a kitelepítésekről, a lakosságcseréről, de a málenkij robot témakörét is feldolgozta már néhány kiváló történész (pl. Szenyéri Zoltán, Bognár Zalán, Zielbauer György). A kis munka a nagyközönség számára azonban napjainkig az elhallgatott történelem része.
A téma aktualitását bizonyítja, hogy bár az utolsó utáni pillanatról beszélhetünk, de még most, 2016-ban is lehet találkozni olyan idős emberekkel, akik túlélték az oroszországi munkatáborokat. Talán az elkövetkezendő 1-2 év az utolsó esélyünk arra, hogy meghallgassuk, és elmondjuk az ő történeteiket. Ők átélték azt, amit mi csak az újságok, könyvek lapjain olvashatunk.
Erősen támaszkodva az oral history adta lehetőségekre, szeretném az általuk meg megtapasztalt, ma azonban már csak történelemként emlegetett időszakot feleleveníteni ennek a kötetnek az oldalain, emléket állítva a túlélőknek és az idegenben nyugvóknak.
A tanulmány anyaga két fő pilléren nyugszik, egyrészt eddig nyomtatásban meg nem jelent - fel nem dolgozott - interjúk felhasználásán, másrészt a szakirodalmon (illetve különböző falutörténeti írásokon). A szakirodalmat az általam készített interjúk a bonyhádi Völgységi Múzeum írott és nyomtatott forrásai, és a Bonyhádi Német Önkormányzat által rendelkezésemre bocsátott az Elhurcoltak emlékezete című pályázatra (2011, 2012-es pályázati anyagok) beérkezett riportok egészítik ki. Az említett pályázat arra irányult, hogy minél több interjú készüljön (hangfelvételek, és írott anyag is) azokkal az idős Tolna megyei emberekkel, akik még élnek, és el tudják mesélni, mit is kellett nekik megélniük a málenkij robot alatt. Az egységes koncepció levonását nehezíti, hogy ahány településről vittek el embereket, annyiféle módon történt ez meg. Volt, ahol tudták, hogy mi is folyik valójában (legalábbis a település elöljárói), azonban a többség sötétben tapogatózott.

-részlet a szerző előszavából-