Negyedszázad piros-fehérben (Tichy Lajos életregénye)

Összefoglaló

Ismertető: Sanyi ​bácsi, a szertáros osztotta ki a jelentkezőnek a szerelést. Az izgatottan toporgó gyerekek szinte görcsösen szorították magukhoz az álmok álmát jelentő ütött-kopott szerelést. Már aki kapott. Lali nem – Hány éves vagy, szöszi? – kérdezte tőle gyanakvóan a zord szertáros. – 14 leszek – felelte az izgalomtól elcsukló hangon. – Fenét vagy te 14! Még hazudsz is! Fiam, gyere úgy két év múlva. Akkor esetleg kaphatsz focicsukát – zárta le a vitát a szerelések mindenható ura. És szégyen ide, szégyen oda, Lajos elkezdett borzasztóan bömbölni. Ezt már a „kőszívű” Sanyi bácsi sem állhatta. Fogott egy labdát a szertárból, s kijött vele az épület elé. – Na, ne bömbölj, te taknyos!… – vigasztalta a még mindig szipogó Lajost. – Gyere, kipróbállak. Ha tudsz valamit, esetleg még elgondolkodom… – Ezzel elindult a ház oldalát képező tűzfalhoz. Odaállt, s a 6-7 méterre álló, és még mindig szipogó Lali gyereknek gurította a labdát. – Na, én kigurítom, és te, mintha egy kapuban állnék, rúgd rá a labdát! – mondta bosszankodva a gyerek akaratosságán. A homokhoz és a formátlan rongylabdához szokott, korához képest jó nagyra nőtt lábfejéről azután ágyúként vágódtak a labdák az egyre csak ámuldozó, majd később a fejét idegesen kapkodó szertáros köré. A tűzfalon pedig szép csendben potyogni kezdett a vakolat… Így kezdődött Tichy Lajos labdarúgó pályafutása. Majd folytatásként csaknem negyedszázadon keresztül ontotta a gólokat piros-fehér színekben s a magyar válogatottban, ahol összesen 71 alkalommal húzta magára a címeres mezt.- További ismertető: "Belelapozás".