Meglepő örökség

Összefoglaló

Számos, a pozícióját érintő olyan dolog volt ebben a házban, amelyet Wrench mélyen helytelenített. Hivatalosan ugyan nem adott hangot ezeknek, de Lady Wetherby nagyon is jól tudta, hogy ezek közé tartozott például az ő klasszikus tánca. Wrench utoljára Waweney hercegnő mellett töltött beállást - a főrendi özvegy masszív testi felépítése már eleve lehetetlenné tette volna efféle klasszikus tánclépések lejtését -, aki előbb hagyta volna magát elevenen máglyán elégetni, semmint, hogy nyilvános helyen mezítláb ugrabugráljon. Wrench Amerikát is helytelenítette. E tényt abban a pillanatban leszögezte, mihelyt e földrész partjaira tette a lábát. Csupán egyetlen pillantást vetett Amerikára és máris kialakult a véleménye - az egészet úgy, ahogy volt, mélységesen helytelenítette.
- Kérem, m'lady!
Lady Wetherby megfordult.
- Kérem, m'lady... az állat!
Wrenchnek már csak az volt a szokása, hogy Eustace majomról nagy önuralommal féken tartott undorral beszélt. Rendkívül helytelenítette Eustace-t. Waweney hercegnő, a főrendi özvegy háza nyitva állt ugyan a parlamenti tagok előtt, valódi majmokat azonban egy percig sem tűrt volna meg maga körül.
- Az állat rendkívül különösen viselkedik, m'lady - közölte Wrench fagyosan.
Mennyire igaz az a mondás, hogy ezen a világon mindig történik valami! Lady Wetherby egy pillanattal előbb még ragyogóan érezte magát, anélkül, hogy sejtelme lett volna a horizonton gyülekező fellegekről.
- Az állat a mosogatón ül, m'lady és friss tojásokat hajigál a mosogatólányra, a szakácsnő pedig felkért, hogy jöjjek ide önhöz utasításért.
- Micsoda! - állt fel Lady Wetherby idegesen. - Hogy mit csinál?
Wrench válaszul csupán kis, méltóságteljes mozdulatot tett. Nem az ő tiszte volt, hogy a majmok viselkedésének motívumát analizálja.
- Tojásokat dobál!