Szabó Magda kézírásos hagyatékának talán legbecsesebb része a Liber Mortis (Halottaskönyv) címet viselő, 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett napló.
1982. február 26-án halt meg Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész, az imádott férj, Szabó Magda szemében a mellőzött és legalább posztumusz jóvátételt érdemlő zseni, s a napló – a magára maradt asszony és írótárs rögzített belső monológja – a gyászmunka megrendítő, intim, vallomásos dokumentuma, amely egy már-már mitológiai szerelemnek állít emléket. Szabó Magda hitt a halottak jelenlétében, az e világ és a túlvilág közötti átjárásban, és úgy beszél a naplóban Szobotkához, mintha ő hallaná, még ha nem válaszol is. Újra meg újra felidézi az együtt töltött harmincnégy év szépséges és fájdalmas eseményeit, felejthetetlen pillanatait; újra meg újra kinyilvánítja halálvágyát, létének értelmetlenségét, de ugyanakkor okot is talál a továbbélésre: feladatának tartja a holtában is jelenlévőnek érzett társ életművének gondozását, s ez ad neki erőt a folytatáshoz.
Részletek a naplóból:
"Most egyre abszurdabbnak érzem, hogy írok, s mindig ugyanazt. Nem kellene abbahagynom, elrakni ezeket a füzeteket? Minek írok, kinek írok, miért írom? Ha élsz, abban a más szférában, és figyelsz rám, tudod. Ha megsemmisültél, minek ez a beszéd- és értelemgyakorlat? Fáj minden betű, rég nem nyugtat meg semmi, alighanem semmit nem remélek már, csak magamnak is a halált."
"Éjjel van. A telefont kikapcsoltam, a postát félretettem, nem bontom fel, nem érdekel, ki üzen, mit üzen. Azt hiszem, szerelmem, ez a halál kezdetének első jele. Az ember kikapcsolja a telefont, nem nézi meg, mit közöl vele a világ. Nincs is világ. Volt egyszer egy Szobotka Tibor, aki találkozott egy vidéki lánnyal, és boldogan éltek, míg meg nem halt. A mese nincs tovább. Senki nem írta meg soha, mi történt aztán a királynéval, hogy a férjét eltemette. Gondolom, kihúzta a telefont, gondolom, nem felelt többet a levelekre. Gondolom, egyszer azt is abbahagyta, hogy leveleket írjon a túlvilágra, mert eljutott a kétségbeesés és a befelé fordulás olyan fokára, ahol az ember már annyira fél, hogy nem is fél, és annyira mindegy már minden, hogy nem közvetít semmit a betű. És a világ elgurult előle, mint egy narancs, és ez is mindegy volt, és a királyné elkészítette a csomagját, Erlangenbe, majd Münchenbe repült, majd hazajött színdarabot próbálni, aztán nekilátott egyéb tennivalóinak: másolta a hagyatékot, intézte az üzleti ügyeket, és olyan kis ügyes és csinos és attraktív királyné volt, hogy senki se vette észre, hogy réges-régen csak koporsója van, amit az arcán visel, az a szeretetreméltó valami csak egyéb hazugságainak egyike."
"Én, Szabó Magda, Elek lánya, János unokája, olyan tárgyilagosan szerencsétlen, olyan vigasztalhatatlanul kétségbeesett, s olyan egyedül vagyok, hogy nem logikus az, hogy élek. Bár végezném már az életművel, s mehetnék megtudni, mi van az Aurora Borealison túl."
Sajtó alá rendezte és közreadja Tasi Géza.
Objektív történetírás nem létezik. Sorsok vannak, egyéni életutak, amelynek tükrében egy korképe csalhatatlanul kirajzolódik. Morvai Ferenc naplója több mint szórakoztató olvasmány korrajz is egy...
Online ár:
2 800 Ft