"A második világháború eseményei és a sok áttanulmányozott pszichológiakönyv után úgy éreztem, az igazi szörnyűség nem az árnyakban és a szellemekben, hanem abban az eltorzult, kicsi világban rejtőzik valahol, amely a koponyánk belsejében van." (Robert Bloch)
A regény és az azt feldolgozó Hitchcock-film sikerüket egy új hang születésének köszönhették, hiszen Robert Bloch előtt senki sem fordult ily módon az emberi psziché és annak patologikus torzulásai felé a krimi- és horrorirodalom területén. Bloch új műfajt teremtett, a pszichokrimi műfaját, amely ma is virágzását éli.
„A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról.
S ő egymagában ült a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam is mit tehet?
Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében - " nem sír az, hanem ágy" - amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyitotta a kocsi ajtaját.”