A városi kegyuraság Szegeden (a kezdetektől 1850-ig)

Összefoglaló

A Katolikus Egyház jogi életének egyik legérdekesebb intézménye - amely mintegy nyolcszáz éven át élt és működött: a patronátus, a kegyúri jog intézménye. Ez az a jogintézmény, amelynek törvényei ellen talán a legtöbbet vétettek a történelem folyamán, állandóan viták középpontjában állt, mégis amely nélkül a XII. századtól a XX. századig elképzelhetetlen lett volna a Katolikus Egyház élete, és hatása még ma - megszűnése után - is érződik. A kegyúri jog gyakorlása Szeged Szabad Királyi Városban is nagyjelentőségű volt, végig kísérte a város történelmét, ezért szinte érthetetlen, hogy ezt eddig szisztematikusan még nem dolgozták fel. Ezért választottam kutatási területemül a Szeged városi kegyúri jog szinte feltöretlen szűz területét még 1996-ban. Az anyagot nem ismerve munkámat akkor két kötetesre terveztem. Azóta kiderült, hogy az óriási anyag csak három kötetbe fér bele. A megjelenés is sajátságos okok miatt fordított sorrendben alakult. Az évezredes jogintézmény izgalmas befejező szakaszának feldolgozása 1917-1948-ig a legkönnyebbnek látszott ahhoz, hogy kutatásaim eredményét mintegy ajándékul városomnak az ezredfordulóra átnyújthassam. Ezért jelent meg először 2000/01-ben a III. kötet. Kutatásaimat természetesen tovább folytattam és most tisztelettel nyújtom át Szeged városának, a történelem és jog iránt érdeklődőknek a szegedi városi kegyuraság történetének első kötetét. Adós vagyok még a második kötettel az 1850-1917-ig tartó időszak feldolgozásával. Az értekezés címe: A városi kegyuraság Szegeden, Valójában a dolgozatban végig kísérem a kegyuraság kialakulását, szerkezetét, működését, erényeit és hibáit - ám mindezt egy címbe belefoglalni lehetetlen. Maradt tehát címnek az egyszerű és sokatmondó: A városi kegyuraság Szegeden I. Az I. fejezetben a kegyúri jog intézményének keletkezését, jogfejlődését és szabályozását, vagyis a kegyúri joggal kapcsolatos egyházi törvénykezést kísérem végig a zsinatok határozatai, illetőleg a Corpus Iuris Canonici alapján. Értekezésem azonban nem csak általánosan a kegyúri jogról, hanem speciálisan a városi kegyúri jogról szól. Felmerül a kérdés: hogyan is alakultak ki a városok? Mikor, s hogyan alakult ki a kegyúrváros? Melyek voltak a középkori városprivilégiumok? Mind olyan kérdések, amelyeknek a megvilágítására egy újabb fejezetet kellett szentelnem. A III. fejezet a városi kegyuraság magyarországi eredetét, jogi természetét vizsgálja, ahol Timon Ákossal szemben fejtem ki ezekről a kérdésekről a ma általánosan elfogadott véleményeket. S ha előzőekben láttuk a városok kialakulását és szabadságjogok elnyerését általában, a IV. fejezetben mindezt speciálisan Szeged esetében vesszük szemügyre: milyen volt a város-fejlődés Szegeden? Hogyan nyerte el Szeged a városi szabadságjogokat, és küzdött privilégiumaiért 1719- ig? Még egy általános fejezet, az V. foglalkozik a kegyúri eseményekkel az 1780-as évekig, II. József koráig. A VI-X. fejezetekben a kegyúri jog életét és működését már az egyes szegedi kegyúri plébániák életében vizsgálom.