Csoóri Sándornak legutóbb 2001-ben jelent meg verseskönyve /Csöndes tériszony/. A mostani kézirat azóta írt, új verseit tartalmazza. Versei a lírai költő személyes sorsának a prizmáján keresztül szemlélik változatlanul a körülötte lévő világot, azonban a kifejezés - Arany Jánossal szólva - "hangköre" megváltozott: nemes rezignációval szemléli a megélt élet és történelem illúzióvesztéseit /"bennem csak az él, ami volt / az igaz csak, ami már nem lesz" - írja egyik versében/; az irreverzibilitás tudatával szövi a költői emlékezet Csoóri Sándor versbeszédét, de miközben arról beszél, hogy "régi sebeinkbe most halunk bele", a megélt veszteségek érzelmi leltárának költői nyeresége éppen ebből a visszafogottságból táplálkozik. A Futás a ködben jelentős eseménye napjaink költészetének.