Szunyoghy miatyánkja

Összefoglaló

Nálam nélkül nincs kenyere a királynak se! - mondotta a gazdatiszt.
- Nálam nélkül még neked se! - vágta rá a pap. - Nem az én kezemből száll-e a vetésre az áldás, az Ég áldása?
- S ha én nem őrlőm meg? - nevetett a gőzmolnár.
- Hát a pecsenyét ki adja a kenyeretekhez? - durrant rájuk a fővadász.
- De megehetitek-e, ha betegek vagytok? - mosolygott az orvos. A gazdatiszt ebédlőjében vetélkedtek így, vacsora után. A kastély urát, a főherceget várták azokban a napokban, s készültek a fogadására.
Egy fiatal rendőrtiszt is ült az asztalnál, polgári ruhában. A fővárosból küldték oda, hogy a levegő minden tekintetben tiszta legyen, mikorra a főherceg odaérkezik. Hát az a rendőrtiszt is megszólalt.
- Ezt a kérdést végig lehet vinni a főhercegtől az utcaseprőig: nem találnánk olyan embert, aki azt mondaná, hogy az ő foglalkozása...
- Nohát rendőr azért nem lennék, - csóválta a fejét a gazdatiszt.
- Miért?
- Miért? Hát azért. Csupa nyugtalanság az élete.
A rendőrtiszt mosolygott:
- Itt a fővadász úr: tessék megkérdezni tőle, mint vélekedik a nyugtalanságról. Én is vadász vagyok: rókavadász.