Teleki jól ismerte a kor egész francia romantikus drámairodalmát, és ha végiggondoljuk a Kegyenc cselekményvonalát, hőse ellentmondásos jellemét és főleg erkölcsi mondanivalóját, akkor nagyon is valószínűnek kell tartanunk, hogy a legközvetlenebb hatást Musset Lorenzaccio című tragédiájától kapta. Musset hőse az, aki lángoló zsarnokellenességével és indokolt személyes bosszúvágyával az uralkodó kegyencévé hízelgi be magát, hogy elpusztíthassa a zsarnokot. De az eszközök meggyalázzák a célt, Lorenzaccio ugyanúgy részese lesz a zsarnok bűneinek, mint Telekinél Petronius Maximus a császárénak. És amikor a bosszú beteljesedik, a bosszuló már elvesztette hozzá erkölcsi jogosultságát. Amikor a Kegyenc 1841-ben megjelent, és hamarosan felhangzott a színpadon is, a közönség a túlzásokkal teljes, igazi vadromantikus drámában készséggel vette tudomásul a lélektani képtelenségeket, az események vérgőzösségét, hiszen a körkép egy uralkodó osztály teljes züllöttségét ábrázolta, az uralkodó gonoszságáról vallott, a tirádák a liberalizmus eszméit fejezték ki, és a célzások egyértelműen utaltak az akkor közelmúltban lejátszódott Lovassy- és Kossuth-perekre. (Hegedűs Géza)
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
0
az 5-ből
0 értékelés alapján