Antilányregény - Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

A soványságot és a testi tökélyt fétisként tisztelő társadalomban a kövérség nem egyszerű állapot, hanem egy olyan handicapként azonosított igazodási pont, amely a hétköznapi élet minden egyes pillanatát meghatározza. Legalábbis így éli meg az Antilányregény hősnője, Lizzie, hogy súlya és méretei már tiniként is elég nagyok. Az igazán nagy probléma ott kezdődik, hogy kövérségét nem a külvilág, hanem saját maga kiáltja ki minden bajok legnagyobbikának, az ősbűnnek, melyet, ha sikerül kiiktatni, nyilván boldog lesz az ember. A csalódás szinte kódolva van, így az önbecsapások, sanyargatások, végtelenített salátaevések eredményeként nemcsak a kilóit veszti el, de szeretteitől is eltávolodik. Az Antilányregény inkább egy antimese, melyben a mesebeli királylány a Nagy Ő megtalálása után – a görcseivel, a lelket felemésztő megfelelési kényszereivel – szisztematikusan szétrombol mindent, amit addig sikerült felépítenie. A magyar cím és a borító sajnos félrevisz, hiszen egyrészt azt sugallja, hogy lányregény csak az lehet, amelyben vékony lányok kergetik a boldogságot (és ha kövér, akkor ezek szerint automatikusan jár az anti- fosztóképző), másrészt valami olyan szirupos-ragacsos történetet ígér, amely ilyen tálalásban nem biztos, hogy megtalálja a célközönségét – azt, amelyet nagyon is megérdemelne. A hét könyve az Antilányregény.