Részlet a könyvből: "Ha az olasz zene történtét leszűkítjük az Itáliában alkalmazott muzsikára, megállapíthatjuk, hogy a 18. század közepétől kezdve ez a zenetörténet teljesen operacentrikus. A fenti megszorítás arra vonatkozik, hogy ugyanakkor néhány külföldön működő olasz mester foglalkozott szimfonikus és kamarazenével is - elég talán Cherubini és Boccherini nevére és műveire utalni. Ez az operacentrikusság csak a 19-20. század fordulóján kezdett megváltozni. ugyanabban az időben, amikor a "Fiatal iskola", tehát Puccini, Mascagni, Leoncavallo, Giordano, Catalani és Cilea kezdeményezései, első sikerei után - az egy Puccinit leszámítva - teljes hanyatlás állott be az opera műfajában. Ekkor lépett fel az a nemzedék, amely levonta a konzekvenciákat és új fordulatot akart adni hazája zenéjének. Nemcsak a stílusnak, a műfaji skálának, de a teljes zenei életnek is. Mivel ezek a muzsikusok nagyjában 1880 körül születtek, immár közhely az olasz zenetörténet-írásban a "Nyolcvanasok nemzedéke" néven említeni őket."