Az evolúciós gondolkodás és szemléletmód már az 1980-as évek óta jelen van a jövőkutatásban. Megjelenése és fejlődése szoros kapcsolatban van azokkal a metodológiai-metodikai problémákkal, amelyeket a társadalmi-gazdasági körülmények instabillá válása hívott életre. Miként lehet megbízható előrejelzéseket készíteni akkor, amikor a fejlődéstendenciák nem folytatódnak a jövőben, de a fejlődés új jellegzetességei sem körvonalazódnak eléggé, ehelyett meglepő fordulatok, váratlan újdonságok, vagy a múltban már tapasztalt jelenségek ismételt megjelenése, vagy a folyamatok akaratlagos befolyásolása teszik kiszámíthatatlanná a jövőt? Erre a kérdésre keresve a választ fordult a jövőkutatás az új eszmeáramlatok, az általános evolúciós elmélet és a posztmodern felé.