Varázslás és gyógyítás a moldvai csángómagyaroknál
Szerző: Csoma Gergely
(angol, német nyelvű kiegészítésekkel)
A könyv feltehetően többezeréves ősi szokásokról, hagyományokról számol be szó- és kép-írással a külvilág elöl rejtett gyógymódok és bájolások megörökítésével.
Csoma Gergely szobrász-fotóművész hosszú évtizedek óta járja a Csángóföldet. Útjai során megismerkedett a legkeletebbre élő magyar szórvány népcsoport életével, nyelvével, szokásaival, hagyományával. A „pózás" (fényképes) emberrel a Kossuth Rádió munkatársa, Albert Gizella készített interjút.
Lefényképezte a kidöntött magyar vésetű fejfákat, lejegyezte a hiedelmeket, varázslásokat, a bájíró verseket. De találkozott a falusi román milíciával is, sőt, visszatérő vendége volt a bákói rendőrőrszobának. Ez azonban nem szegte kedvét, Csoma Gergely több könyv és fotóalbum szerzője, ma is dolgozik.
- Mikor járt először Moldvában?
- 1977-ben. Soha nem hallottam addig Magyarországon a moldvai csángókról, de évek óta rendszeresen jártam Gyimesbe és Erdélybe. Akkor meguntam a rokonoknál való kényszerű ücsörgést, és elkezdtem csavarogni Erdélyben, és így találtam rá a Mezőségre és Gyimesre, és a gyimesi csángóktól hallván, hogy léteznek a Kárpátokon túl csángómagyarok, elkezdtem hozzájuk járni. Ez 1977-ben volt. Annyira megrendített az első út, hogy attól az időtől kezdve nem tudok az élményétől szabadulni. Azóta közel 5 évet éltem kint a moldvai magyaroknál, egy évet tanítottam is az egyik csángó faluban háznál, hogy a magyar nyelv romlását valahogy megakadályozzam én is.
- Azt mondja, megrendítő élmény volt találkozni a csángókkal, a kultúrájukkal. Mi volt benne megrendítő?
- Egészen más volt, mint Erdély, vagy mint Moldva. Aki nem ismeri ezt a világot, az könnyen felületesen, az erdélyi magyarságot ismerve, azokkal az elvárásokkal lép fel a moldvai magyarokkal szemben, és óhatatlanul kell szembesülnie egy idő után azzal, hogy nem ugyanolyan ez a moldvai magyar világ. 1977-ben a Ceausescu-diktatúra még élt, tombolt, és féltek az emberek. Kézzel fogható volt a félelem. Amikor leszálltam Bogdánfalván az autóbuszról, elmenekültek az emberek a közelemből. Házak mögül, kerítéslécek mögül lestek kifele, figyelték az utamat és éreztem, hogy valaki figyel, ellenőriz, de nem álltak velem szóba. Annyira féltek tőlem, az idegentől, és nem is tudták, hogy magyarországi vagyok, csak feltételezték, hogy Erdélyből jöttem, hiszen nagy részük nem is hallott arról, hogy létezik egy önálló magyar világ, egy Magyarország. Azt hitték, hogy magyarok csak Erdélyben vannak, de pont úgy kisebbségi sorsban, mint ők.
- Azt mondja, hogy azért tanítóskodott egy évig, hogy a magyar nyelv romlását megállítsa. Egyrészt ott egy nagyon különleges, szép magyar nyelv van, mondhatjuk hogy Árpád-kori magyar nyelv, egy Pestről érkező ember tud-e azon javítani, hiszen szerintem, ahogy mi beszélünk, az sokkal színtelenebb?
- A budapesti sivár és fantáziaszegény magyar nyelvről nem beszélek, mert az olyan, amilyen, és nem ezt értettem a magyar nyelv megvédésén. Hanem azt, hogy nem igaz az sem, hogy a moldvai magyar nyelv Árpád-kori magyar nyelv. Tévhitekben él így. Valóban vannak még olyan faluk, ahol megközelítőleg 600-700 éves magyar nyelvet beszélnek, de rengeteg román jövevényszó kerül a moldvai magyar nyelvbe.
- Azt mondja, hogy egy évig tanított, és most már nem tanít, de változatlanul nagyon sok időt tölt Moldvában, gondolom, hogy szinte választott hazájának tekinti. Miért jár oda?
- Én Moldvába úgy kerültem ki, hogy nem tudtam, hogy milyen állapotok vannak ott. Én a Széchenyi Könyvtárban elolvastam a csángókról szóló könyveket, kijegyzeteltem ezeket és ezzel a tudással mentem ki. De az az érzelmi döbbenet, az a megrázkódtatás ott ért kint. Én nem fényképészként kerültem ki Moldvába, előtte mindig rajzoltam és mintáztam, hanem az ő állapotukat, helyzetüket látva döbbentem meg, háborodtam fel, és tulajdonképpen miattuk kényszerültem arra, hogy fényképész legyek. Egytémájú fényképész vagyok, a moldvai csángómagyarokat fényképezem. Az egyik könyvemnek a címek Varázslások és gyógyítások a moldvai magyaroknál, ez a Kráternél jelent meg. Az útjaim során állandóan szembesültem azokkal a bajelhárító mágikus gyógymódokkal, ugyanakkor a tapasztalati gyógymódokkal, ami még mindig jelen van Moldvában minden papi tiltás és gyűlölködés ellenére. Az utolsó könyvemnek az a címe, hogy Elveszett szavak. Ez egyfajta dokumentumként és vádiratként is felfogható az erőszakos románosítás és asszimiláció ellen. A néprajzi köztudatban is úgy él, hogy a moldvai magyarság analfabéta, írástudatlan népcsoport, ahol valóban a magyar nyelv a szájhagyomány szintjére satnyult el, sivárosodott el. Ugyanakkor ez a valóságnak az egyik része, a felületes része. Végigjártam azokat a falvakat, ahol még működő kántorok vannak, akiknek a kéziratos könyveit megtalálhattam. Soha nem viszek el semmit, de mindent lefényképezek. Nem akarom megfosztani őket, nem vagyok hiéna. Én mindent alázatosan meghagyok nekik, de fényképezőgépre, filmszalagra rögzítem a dokumentumokat.
Ez is elérhető kínálatunkban:
Az Eltagadott igazság fricska. Kötetünkben nem délibáboskodunk, átudományoskodunk, mert van itt egy valóban eltagadott igazság:a magyarság származása, honfoglalása és korai története enélkül is elk...
Online ár:
3 392 Ft
Eredeti ár: 3 990 Ft
Online ár:
8 415 Ft
Eredeti ár: 9 900 Ft
Online ár:
6 500 Ft