A magyar gazadaságtörténet-írásban a nyolcvanas évek végén - kilencvenes évek elején kerültek napirendre szöveggyűjtemény-tervezetek. A monolit ideológiák szétbomlása, az egyetlen nagy elbeszélésbe öltöztetett metatörténetek szétesése szinte egyszerre vetette fel olyan oktatási anyagok összeállításának szükségességét, amelyek nemcsak a múltbeli folyamatok sokszínűségét mutatják be, hanem képesek illusztrálni, hogy a normatív történelemszemlélet burka alatt mindig is sokféle koncepció, megközelítés létezett. Hogy valójában lényegesen többet és mást is tudhatunk, mint amiről tudomást szokás venni. Hogy a szakmai kontinuitás erősebb, mint gondolnánk. A válogatás szerkezetét a kronologikus és tematikus felosztás ötvözése határozta meg. A három szakaszra tagolt, három évszázados időszakot az egyes periódushatárokon átívelő hosszú távú gazdasági folyamatok kötik össze. A tágabb, "birodalmi" keretek mellett törekedtünk a mikroszint (régiók, települések, vállalatok, karrierek) érdemi megjelenítésére. Abból indultunk ki, hogy egy-egy teljesítményt nem születésének körülményei és kora, hanem az elkészült mű időtállósága minősíti. Egymás mellett vonultatjuk fel a hajdani klasszikusokat és a legfrissebb eredményeket. A perlekedő álláspontokat és az érvrendszerek eszmei módszertani hátterét. Egy kötet lapjain olvasva békésen megférnek és vitáznak egymással.