Rintaró csak egy átlagos gimnazista, aki utál iskolába járni, sok időt tölt a gondolataiba merülve, és kissé nehezen ért szót a többi emberrel. Egy különleges képessége mégis van: senki sem ismeri úgy a könyveket, ahogyan ő. Nagyapja üzlete, a Nacuki Antikvárium igazi kincsesbánya, ahol elfeledett regények, régi klasszikusok és valódi ritkaságok sorakoznak az ódon könyvespolcokon. Nagyapó őszintén hitt abban, hogy a könyveknek hatalmas ereje van, és képesek jobbá tenni az emberiséget, és bár vevőköre sosem volt túl népes, sokan osztoztak a meggyőződésében. Egy nap azonban az öregúr meghal, Rintarónak pedig el kell hagynia szeretett antikváriumát, hogy a nagynénjéhez költözzön. A szomorú előkészületek közepette váratlan látogató toppan be hozzá: egy nagyszájú, sőt egyenesen pimasz macska, aki azért jött, hogy magával vigye Rintarót egy titkokkal és veszélyekkel teli utazásra, amelynek tétje nem kevesebb, mint a könyvek megmentése a végső kihalástól.
Nacukava Szószuke varázslatos meséje lélegzetelállító világokba kalauzol, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk, mennyire nehéz, ugyanakkor felemelő küldetés valódi olvasóvá válni. Kivételes alkotás, amely magával ragadó hangulatával Murakami Haruki és Michael Ende legkülönlegesebb munkáit idézi.
NACUKAVA SZÓSZUKE orvosként dolgozik Naganóban, a neve írói álnév. Első műve, a rangos díjakat nyert Kamiszama no karute [Isteni kartoték] több mint hárommillió példányban kelt el Japánban, filmfeldolgozás és sorozat is született belőle. A Rintaró és a könyvek útvesztője a második regénye.
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
"A könyveknek hatalmas ereje van. De a könyveknek, és nem annak, aki olvassa őket. [...] Ha csak ész nélkül olvasod, amit érsz, attól még nem fogsz többet látni a világból! Akármennyi tudást tömsz a fejedbe, amíg nem gondolkodsz a saját fejeddel, és nem mész utána a dolgoknak a saját lábadon, mindaddig csak mások tollával ékeskedsz." "Tudod, olyan világban élünk, amikor a magától értetődő dolgok már egyáltalán nem értetődnek maguktól. — Mélyet sóhajtott. — Rengeteg magától értetődő dolog a feje tetejére állt manapság. Mindenki azzal van csal elfoglalva, hogy ügyesen hazudjon, kihasználja a gyengébbeket, mások bajából előnyt kovácsoljon. Senki nem szól rájuk, hogy ezt azonnal fejezzék be." De ami ezeknél a mondatoknál is szebb az a Nagyapóra való emlékezés. A sok, szimolumokkal teli elengedés folyamata, a stációk végigjárása, a lélek és a személyiség fejlődése.