Hiányod maga a sötétség
Jelenkor Kiadó, 2026
Összefoglaló
"Talán az a legjobb leírása a szerelemnek, hogy valaki a boldogságtól vagy a kétségbeeséstől képtelen levenni a szemét egy másik emberről?"
Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár - csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá.
Részletek
- 511 oldal
- Kötés: füles, kartonált
- ISBN: 9789635182060
- Eredeti cím: Fjarvera pin er myrkur
- Fordító: Egyed Veronika
Tedd kosárba mindkettőt egy gombnyomással!
A kettő együtt:
Akciós ár:
2 574 Ft
Korábbi ár: 3 647 Ft
Eredeti ár: 4 290 Ft
Visszatérés
Ez a csodálatos könyv a veszteségről, az újrakezdésről és az önmagunk felé vezető útról szól, arról, hogy a gyógyulás gyakran akkor kezdődik, amikor végre hagyjuk, hogy mások is belépjenek a világu...
Online ár:
5 400 Ft
Kiadói ár: 5 999 Ft
Online ár:
10 800 Ft
Eredeti ár: 11 999 Ft
ÉRTÉKELÉSEK
4.8
az 5-ből
17 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Tartalmában, hangulatában, szerkezetében - mindenhogyan nagyon!
VS
Legnépszerűbb kritika
"Hiányod maga a fényesség" lett volna, ha nem veszem meg ezt a könyvet. De - sajnos! - megvettem és igyekeztem is elolvasni, bár nem szól gyakorlatilag semmiről. Egy zagyvaság az egész, folyton leirja ugyanazokat a történéseket (ld: pl a zokni"eset", ami ráadásul elég gusztustalan is!), és még ott az a felesleges modorosság is, hogy nincsenek párbeszédek, mert azokat beleépiti az iró a mindenféle bekezdésekbe, ami eléggé zavaró. De még ebben is kesze-kusza, mivel időnként odairja az épp megszólaló nevét az illető szavai elé, csak nem a megszokott módon. Őszintén szólva ez egy meglehetősen pocsék mü (bocsánat az ilyen szavakért, nem is szoktam ennyire lehúzni semmit, de ezt nem lehet máshogyan!), igazán remek könyveken nőttem fel és olvasok valóban remek müveket évtizedek óta, értek az iráshoz, mert magam is müvelem, de ennek se füle, se farka, se mondandója, se szépsége - az egyetlen szép benne, pontosabban rajta, a boritón a szarvas agancsa! -, nem is tudom mit mondjak erre a borzalomra! Sajnos pont nem volt más olvasni valóm, igy végigszenvedtem, a benne rejló elég sok gusztustalanság ellenére is. Biztos, hogy soha többé semmit nem veszek ettől az irótól! Ha lehetne minusz csillagot adni, hát kapott volna minusz tizenötöt is!