BuSzabó Dezső rajzos, vagy lettrista verseiben sem kíván szabadulni az embercentrikus verstől: hiteles személyiség kísérletezik a betű, a nyelv vizuális dimenzióiban létezésünk fájdalmával, emberlétünk és Földünk veszélyeztetettségének fokozott tudatában.
Az életmű még nincs kész. Ki tudja, hány év, hány évtized áll még a szerző és az olvasók előtt, de az anyag már eddig is olyan gazdag, hogy elérkezett az idő a legkiemelkedőbb darabok összegyűjtésé...