"Pauer Gyula munkásságának két darabját azok is ismerik, akik nem foglalkoznak elmélyülten a modern művészettel. A torinói lepel alapján rekonstruált -megalkotott- titokzatos és ünnepélyes férfiszobor, a budapesti Dunapart fájdalmasan reális bronzcipői az ő képzeletüket is megmozgatják. Ezek a tiszta látvány és a (viszonylag) egyértelmű jelentés igényeit is kielégítő jelentős művek, más, hasonló, kevésbé ismert társaikkal egy olyan műhelyben keletkeztek, amelyet szüntelen forrongásban tart a kísérlet, a kutatás, és ezért egyenrangú terméke a koncept, a szöveg, az installáció, a manipulált tárgy. A művek egy csoportjára alkalmazott elnevezés, a pszeudo-szobor, a pszeudo e műhely minden sarkába bevilágít, mert Pauer a neoavantgárd más mestereihez hasonlóan -és velük egy időben, igen eredeti módon- a művészet valóságát és nem-valóságát, hamisságában jelentkező igazságát és igazságában jelentkező hamisságát kutatja." (Radnóti Sándor)