Lélek, mosolyogj! - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: Novellák, vallomások és vélemények emberekről, dolgokról és az életről - KEDVES ​BARÁTAIM!

Az, aki e pillanatban lelketek kapuján oly csendes szerényen kopogtat bebocsátásért, az a szürke hajú, fáradhatatlan vándor és mosolygós arcú vendég, a ti kortársatok és ezenkívül íróember. Útipoggyásza amilyen kicsiny, olyan nehéz, mert ebben cipeli féltve őrzött kincsét és sokszor megátkozott terhét: Az emberségét. És ugye jól tudjátok, hogy aki manapság vállán és szívében emberséget hurcol, az a legnehezebb teherrel van megáldva és megverve. Különösen jaj neki, ha hozzá még író is. Író, aki mindent lát és mindent hall. Hallja a jajjszókat, elfojtott kacagást, dalt, sóhajt és a legrejtettebb lélekrezzenéseket. Látja az árnyakat és fényeket, éjszakák fojtogató sötétjét és nappalok sugárzását, viharok dübörgését és az elkövetkező szivárványok tündöklését, mosolyokat és torz fintorokat. Író, akinek nem szabad még a mai élet-halálzengésben, ebben a szavak és eszmék tébolyító zűrzavarában sem süketté és vakká válnia, akármilyen irigyelt boldogság is ma nem látni és nem hallani. Teremtőmön kívül csak e kötetbe hullatott szavaim, könnyeim és mosolyom lehetnek az én igazi tanúim, hogy én nem voltam és nem vagyok sem süket, sem vak, sőt még csak nem is aludtam át az éjjelek lidércét és a nappalok robajló eseményeit. Élő lelkiismerettel ébren virrasztottam a zajló dolgok fölött, mint jó orvos kedves betege ágyánál virraszt pulzusát fogva és lázát mérve, hogy szorongó lélekkel mondott, mégis bátorító erővel ható szavakkal buzdítsa, bátorítsa, erősítse és segítse át betegét a krízisen. Írói babérok helyett sokkal inkább emberségem igazolását várom e kötettől, melyben novellák történésein át vallomások és vélemények szólnak hozzátok emberekről és az őket körülteremtettéző dolgokról. Tehát arról a furcsa, kegyetlen útvesztőkkel ékes labirintus-panoptikumról, melybe kortársai minőségben egy akolba zárt bennünket a sors kegye. Kérlek, fogadjatok szívetekbe szívesen. Ígérem, ízléses, csendes és tapintatos vendégetek leszek. Hiszen jól tudom, hogy sokatoknak túlzsúfolt az agya és túl nehéz a szíve. És azt is jól tudom, sokan nem ok nélkül féltek a hangosan kimondott szavaktól nálatok majd a lélek jelbeszédével élek. Legfőbb célom, hogy teljesen megértsük egymást és ha szomorkásan is, de lélekből mosolyogjatok. Kedveseim, manapság ennél többet-nagyobbat kívánnia nem lehet sem az írónak, sem az embernek egymástól és egymásnak.

Budapest, 1941 szeptemberében.

Vitéz Miklós - További ismertető: "Belelapozás".

Vitéz Miklós (Kecskemét, 1888. szept. 21. – Bp., 1956. jan. 23.): író, forgatókönyvíró. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Párizsban és Berlinben végezte. Mint újságíró a Világ, a Magyar Hírlap és a Népszava munkatársa. 1928-ban az Új Színház dramaturgja, 1931- től a színház ig.-ja. 1945 utána Műszaki Könyvkiadó munkatársa volt. Színdarabjai a Nemzeti Színházban, a Magyar Színházban és a Vígszínházban kerültek színre. A hangosfilm-korszak megindulásakor több film forgatókönyvét írta. – F. m. Évforduló (szomorújáték, Bp., 1911); Gyáva (színmű, Bp., 1914); Öregesen, rangosan (színmű, Bp., 1923); Budai Nagy Gergely (színmű, Bp., 1925); Kezek (kisr., Nagyvárad, 1940); Lélek mosolyogj (elb., Bp, 1941). – I. f. Meseautó (társszerző, 1934); Évforduló (1936); Nehéz apának lenni (1938). – Irod. Füst Milán: V. M. (Nyugat, 1913); Schöpflin Aladár: V. M. (Nyugat, 1925.) --- Szeretem Vitéz Miklóst. Megszerettem a könyvén keresztül. Sőt, minden vágyam lett, hogy úgy tudjak írni, mint Ő. Olyan szabatosan, olyan választékosan, szívmelengetően, olyan elgondolkodtatóan, megbotránkoztatóan, szomorkásan, mélabúsan, mosolygó szívvel.. mint Ő. Szomorút…boldogan. Újra és újra, nem lankadó érdeklődéssel és tetszéssel, mi több, rajongással olvastam a sorok között, egy külön füzetbe kiirkálva a szívem csücskévé vált idézeteket. Köszönöm az élményt! :) /Olvasói hozzászólás/.