Ez a bizonyos én, egy 87 éves vénember, akinek megadatott, hogy a történelemnek talán a legborzalmasabb századában töltse azt a rövid időt, ami alatt átszaladjuk az életnek nevezett Isten tudja, mit. Mögöttem szép gyerekkor, borzalmas fiatalság, majd 55 év a Magyar Rádió és Televízió szolgálatában. Most már tudom, hogy tanáremberként tanítani akartam, a magyar művelődést szolgáltam nem különös eredménnyel. Ezért nyugodtan mondhatom, hogy egy átlagember néhány megjegyzését adom közre arról, amit én láttam, és ahogy gondoltam 1990 és 2010 között..