Hotel Sapiens
Typotex Kiadó, 2015
Összefoglaló
Valahol a nem túl távoli, posztapokaliptikus jövőben, amikor már számítógépes algoritmusok uralják a világot, létezik egy hely, mely egyszerre börtöne, múzeuma, elmegyógyintézete, iskolája és mindenekelőtt menedéke a kihalóban lévő életformáknak, az embereknek. A Hotel Sapiens lakóit érzelemmentes, kibernetikus apácák felügyelik és egyetlen szórakozásként híres filozófusok és tudósok újraprogramozott hologramjai tartanak számukra különös szemináriumokat. Az egymással feleselő, kaleidoszkópszerű elbeszélésekből többek között megismerhetjük a bámészkodót, aki a felhők helyett immár a vegyszercsíkokat tanulmányozza; az embert, aki önmaga árnyéka; a statisztikust, aki szeretett volna megszelídíteni egy Gauss-görbét; a pszichiátert, aki a saját betegévé változott; a mindenkori átlagot képviselő Hétköznapi Embert. A kötetből még megtudhatjuk, hogy miként teljesedik be egy jóslat, hogy néz ki a Föld zászlaja, vagy éppen mit gondolnak az emberekről a növények. A sokszor filozofikus mélységű történetszálakból végül összeáll egy történet, melyből kiderül, miképpen változott az egykor uralkodó faj pátyolgatni való gyermekké, és hogy ebben a nyomasztó és abszurd világban, ahol a mindent ellepő tejfehér ködben csak és kizárólag önmagukra számíthatnak, képesek-e egyáltalán megőrizni egyetlen kincsüket: emberi mivoltukat.
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
Tedd kosárba mindkettőt egy gombnyomással!
A kettő együtt:
Az öröklét farkasai
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert ne...
Online ár:
5 599 Ft
ÉRTÉKELÉSEK
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Különös könyv ez, hangulata már az elején elragadott engem. Valamikor a nem túl távoli jövőben, az emberiség túlpörgette magát: a pénzt, a gazdaságot, a tudományt. Végül értékét veszítette minden, az ember alkotta gépek a fejére nőttek, átvették az irányítást, gyámságuk alá helyezték az emberiséget. Egyedül a Hotel Sapiens maradt meg, ez egy kis mikroverzum, lakói különböző foglalkozású embertípusok. Mindegyiknek van valamilyen furcsa őrülete, fóbiája, van akinek csak annyi, hogy képtelen élni a valóságban. Történeteik időnként szürreálisak, valóságtól elrugaszkodottak. De közben visszaemlékeznek csendes tűnődéssel, a mostani élet apró, letűnt dolgaira. Például a felhők szépségére. Időtlen pillanatot teremt a múltban, az emlékezet által. Filozofálni is marad idejük, hisz már nincs beleszólásuk az eseményekbe. Leena Krohn szépen ír, meglátásai jók és helytállóak az emberiségről, szinte kívülállóként tud szemlélődni a történetein keresztül. Végül az is felmerül az emberben, hogy az egész csak a lakók képzeletének játéka, kitalált valósága. Hiszen mindnyájunknak van egy saját világa, amivel megalkotja és látja az őt körülvevő valóságot…