Nem sok szerencséje volt az irodalmi Nobel-díjakat odaítélő bizottságnak az oroszokkal: minden jószándékából vihar, sőt olykor orkán kerekedett. Bunyin esetében (1933) azt rótták fel neki, hogy emigráns írónak adta a díjat, miközben például Tolsztojt és Gorkijt mellőzte. A Paszternak (és a Zsivago doktor) körülötti botrány (1958) még élénken emlékezetünkben él, hogy Szolzsenyicin (1970) kiátkozásáról és kizsuppolásáról ne is beszéljünk. Egyszer volt csupán megelégedve a szovjet hivatalosság: amikor 1965-ben Solohov kapta az irodalmi Nobel-díjat - ekkor viszont fölelevenedett a pletyka, miszerint a Csendes Don első kötetét nem is ő írta, hanem csak találta valahol... Voltak viták, sőt veszekedések más Nobel-díjakon is, de az oroszok körében minden könyörtelenül a napi politikába fordult. Igazi csoda, hogy a bizottság még egyszer vette a bátorságot, és 1987-ben is orosznak ítélte a Nobel-díjat, mégpedig a kevéssé ismert Joszif Brodszkijnak. Ő sem volt éppen persona grata a hivatalos orosz irodalomban, hiszen 1964-ben ötévi kényszermunkára ítélték közveszélyes munkakerülés (!) miatt, majd másfél év múltán szabadon engedték, végül kivándorlásra kényszerítették (később fölvette az amerikai állampolgárságot). Ám 1987-ben a szovjet vezetésnek már más gondjai voltak, és megelégedett egy funkcionáriusi felhördüléssel: "Furcsa ízlésük van a Nobel-díj odaítélőinek." Nos, Brodszkij valóban nem fordítható le "a napi kocsma" nyelvére. Magyarul is megjelent - Mandelstamot és Paszternakot követő - versei igazolják, mennyire idegen tőle a kis- és középvilág, a napi létezés szégyene. Igazában csak két valóságot keres: saját lelke egyre újabb meg újabb rétegeit, s azokból könnyedén szárnyal fel a makrokozmosz titkaiba. Brodszkij megértését, befogadását most megkönnyíti válogatott esszéinek és emlékezéseinek kötete. Jellegzetes címe (Gyűjtőknek való) megint csak a kivételességre, igényességre utal. A kötet két döbbenetes írása (Embernél kevesebb; Másfél szoba) a háború utáni nemzedék keserveit tárja fel egy sokszorosan hátrányos sorsban. Az 1940-ben született Brodszkij másfél szobában, 40 négyzetméteren, sokszoros társbérletben él szüleivel együtt; a nemzetiséget firtató 5. rubrika szerint nem jó származású: született értelmiségi, aki úgy fejezte be iskolai tanulmányait, hogy egy nap felállt a padból és örökre kisétált az osztályból... Más írásai azt mutatják, mennyire képes a valóság egy-egy jelentéktelen darabkájából kozmikus képeket felépíteni, milyen sokat tud a poézisnek csak az avatottak számára érthető titkairól ("a költészet: a valóságnak ellenálló forma" - írja egyik cikkének címében). Utazás Sztambulba című esszéjében egy "turistaútból" a Nyugat és a Kelet szembenállásának Merezskovszkijra emlékeztető látomását bontja ki. Bármely igazságokig jut is el, sorait belengi komor sorsérzékelése: "... a szerző egyébiránt a XX. század végpontján áll, és igen keserű a szája íze." Az ezredfordulót nem érte meg, 1996-ban meghalt. (Európa Könyvkiadó, Mérleg sorozat, 1998, 950 forint) Bakcsi György
A kötet Hamvas Béla 1940-44 között született esszéit, előadásait, hozzászólásait gyűjti egybe.
Online ár:
3 825 Ft
Eredeti ár: 4 500 Ft
Online ár:
4 080 Ft
Eredeti ár: 4 800 Ft
Online ár:
1 980 Ft
Eredeti ár: 2 200 Ft
Online ár:
3 825 Ft
Eredeti ár: 4 500 Ft