Könyörtelenek - Életre ítélt gyilkosok

Összefoglaló

A szegedi Csillagbörtön egyik épületének tetején egy ketrec áll. A „tészesek" számára csupán ez a hely jelenti a szabad levegőt. Embertelen gyilkosok, akik sohasem szabadulhatnak. Könyörtelenül elbántak velük, ahogyan ők is könyörtelenül bántak áldozataikkal. Közülük többen állítják, hogy a halálbüntetés megváltás volna; hogy még a kötél is jobb, mint ez a reménytelenül lassú halál. Rabtársaiktól elkülönítve élnek,
szigorú napirend szerint. Tét nélkül ölhetnének - nekik már semmi sem képes rontani a helyzetükön.

Ebben a könyvben hat ténylegesen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt gyilkos vallomását olvashatják. Vérfagyasztó tetteik és gyalázatos sorsuk mellett feltárulnak a Csillagbörtön hétköznapjai, valamint jogászok, szociológusok és pszichológusok mondják el véleményüket erről az Európában sajátságosnak számító büntetési nemről, melyet immár az Alkotmányunk is tartalmaz.

„Sokan mondják azt, hogy most kerültem jó helyre, mert veszélyes
vagyok. A társadalom kivetett magából, s életem végéig arra
ítélt, hogy egy szűk, kényelmetlen cellában éljek. Ha én lettem
volna a bíró, valószínűleg ugyanezt az ítéletet hozom."

„Aztán lelőttem és annyi. Nem gondolkodtam azon, hogy mi van. Nem
álltam kábítószer befolyása alatt. Két méterről lőttem
homlokon. Ha biztosra kell menni, nyilván nem térden lövöm."