Egy régi történet következik ezeken a lapokon. Régi nemcsak azért, mert régen történt, hanem azért is, mert régen íródott, tizennégy évvel ezelőtt. Akkor már eljutottam abba a korba, amikor a költőket kísérteni kezdi a gondolat, hogy megírják önéletrajzukat. Különben is, a háború kitörésekor legegyénibb életemnek egy nagy szakasza is lezáródott, tragikus határozottsággal. A háborús évekkel, a fenyegetettség és világvége-hangulat növekedésével pedig egyre erősödött az érzés, hogy sietni kell, mert úgy lehet, nincs már sok időm a számadásra.