"Küldetése a mi küldetésünk" - A verbiták száz éve Magyarországon, 1916-2016

Összefoglaló

Janssen Szent Arnold 1875. szeptember 8-án a hollandiai Steylben alapította meg első missziósházát, hogy az akkori egyházellenes bismarcki politikával szemben a német katolikusok mégis kivehessék részüket Krisztus parancsának teljesítésében: az evangélium hirdetésében szerte az egész világon. Azonban Szent Arnold már ekkor sem csak a Német Birodalom katolikus lakosságát kívánta megszólítani, hanem minden Európában élő németajkú embert. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy tizennégy évvel később a második missziósházat Ausztriában kezdte építeni a Bécs melletti Maria Enzersdorfban. A Szent Gábriel Missziósháznak kezdettől fogva azt a kiemelt feladatot szánta, hogy helyet biztosítson a társaság teológiai főiskolájának, és így, mint minden hasonló felsőoktatási intézmény, bizonyos szempontból rendi központot is alkosson. Az Alapítónak ez a missziósház annyira fontos volt, hogy a megvalósítás érdekében még az osztrák császárral, Ferenc Józseffel is kiharcolt egy találkozást, sőt a cél érdekében még az osztrák állampolgárságot is felvette. Így elmondhatjuk, hogy 1889-re a társaság a Monarchia területén inkább volt jelen, mint Németországban. A közösség adminisztratív központja ekkoriban ugyanis még mindig Hollandiában, Steylben volt, és az első németországi ház csak 1892-ben létesült a felső sziléziai Neissében.
A társaságnak az első világháború idején a németországi és az ausztriai missziósházakon kívül Európában még csak három rendháza volt: a római Szent Rafael, mely kollégiumként működött a doktori fokozatra készülők számára, továbbá kettő Hollandiában, az udeni Szent Willibrord és a teteringeni Xavéri Szent Ferenc, ez utóbbinak alapítása csak egy évvel előzte meg a máriakéméndi letelepedést. Ezt látva érthetjük meg igazán, hogy végül is milyen korai volt a társaság részéről a magyarországi kezdeményezés. Nem is csoda, hiszen a fiatal rend minden erejét a missziónak szentelte, mely legtöbbször nem volt kegyes a hithirdetőkhöz, úgyhogy szinte, falta őket. Voltak helyek, ahol a legtöbb rendtag két-három év után meg is halt.
Azonban a társaság mindezek ellenére sem maradt érzéketlen az európai országokban való újabb alapítások gondolata iránt. Mivel pedig 1914-ben kitört a háború és ezzel tengeri blokád zárta körül Németországot és a Monarchiát, lehetetlenné téve a misszionáriusoknak Európa elhagyását, ez az időszak még inkább hozzájárult a magyarországi letelepedéshez.