Idiótákkal körülvéve - Hogyan értsük meg azokat, akiket lehetetlen megérteni?

DT-vel ellentétben én a teljes családomat beazonosítottam... :) A DISC-módszerről sok helyen lehet hallani-olvasni, főleg akkor, ha valaki emberekkel dolgozik. Én is "tanultam" már róla. Ez a könyv viszont - a remek példáin keresztül - segített jobban megérteni, megjegyezni az egyes "színek" (személyiségtípusok) kommunikációs jellemzőit. És néhány mondat azoknak, akik nem szeretik a "beskatulyázást": én sem szeretem. De ez a könyv sem erről szól. Mindössze segít beazonosítani azokat a főbb jellemzőket, ami alapján könnyebben megértjük a másik fél viselkedését, szándékait. A könyv szerint mindössze az emberek 5%-a "egyszínű", vagyis a többség nem gyömöszölhető be egy skatulyába. :) Érdekes olvasmány.

A könyv olvasmányos, és tetszik, hogy színes, de a tartalommal van a gond. Csak olvasás közben vettem észre, hogy a DISC módszerről szól, ha előre tudom, nem vásárolom meg. A DISC népszerű, de gyenge minőségű személyiségteszt. Főbb gondok: - Tudományos háttere nincs, nincs elég validáció és peer reviewed kutatás, így az eredmények változhatnak attól is hogy, milyen nap van. Itt már meg is állhatnánk. De ha egyáltalán validálva lenne, további gondok vannak vele. - Az egy fő gyengéje, hogy csak négy viselkedési típust különít el, ami túl leegyszerűsíti az embereket, fontos dolgok kimaradnak, amelyekkel tényleg lehetne valakit érteni. - Az embereket csak egy "nagy címkével" azonosítja, nincsenek alskálák. Az életbeli szituációk ennél sokkal bonyolultabbak, ezért munkahelyi döntésekhez a túlegyszerűsítés miatt nem jó alap. - A DISC nyugati kultúrákra van szabva. A magyar valóságban sokkal több árnyalat és "sorok között olvasás" van, és a személyes kapcsolatok, valamint a hierarchiák szerepe sokkal fontosabb a munkában. A magyar környezetben gyakran párhuzamosan zajlanak a feladatok, és rugalmasan kell alkalmazkodni, nem úgy, mint az angolszász szigorú időorientációban. A DISC leginkább kezdőknek az önismeretre jó, reflektálni új szemszögből, de túl komolyan venni nem szabad, és mások viselkedésének leírására pontatlan lehet. Ha már valaki foglalkozik személyiségtesztekkel, érdemes inkább validált, kutatásokkal alátámasztott teszteket választani, mint a Big Five variánsai (NEO-PI, BFI-2, BFAS), HEXACO-PI-R, MMPI-2-RF, vagy a fejlettebb és validált MBTI változatok, mint MBIT Level II és GPOP, és erről szóló könyveket. Mivel maga a könyv érdekesen megírt, adok rá két pontot. De egyébként a DISC miatt csak egy pontot adnék.