Szecesszió

Összefoglaló

Az Art Nouveau néven ismert stílus a szecesszionizmusban, abban a nemzetközi mozgalomban gyökerezik, amely a 19. század végén és a 20. század elején az egész világot bejárta Egyesült Államoktól Európáig, szembeszegülve a korábbi akadémikus és a 19. századi eklektikus stílusokkal. Az új nyelvezet tagadta a múlt művészetét, az alkotók ekkor már közvetlenül a természetből kívántak ihletet meríteni. Az új áramlatot a hangsúlyos linearizmus, a metamorf alakzatok, a finom díszítés, valamint a választékos és kifejező - hol egyenes, hol kanyargó - vonalhasználat volt. A három irányadó művészeti folyóirat: a „Jugend”, a „Pan” és a „Ver Sacrum” egyaránt az új művészeti mozgalom mellé állt, amely sajátos jegyekkel és más-más néven jelent meg minden országban. Németországban Jugendstil lett a neve, Ausztriában Szecesszió, Katalóniában Modernismo, Nagy-Britanniában Modern stílus, Olaszországban Liberty, Belgiumban és Franciaországban az Art Nouveau szó jelölte. A szecesszió fölébe kerekedett az előző század egészét uraló eklekticizmuson, élni kezdett a technika új jelenségeivel és az ipari termékekkel, bár ezeket mind átitatta a stílus finomsága és eleganciája. Az új stílus hatással volt az összes művészeti ágra és tárgyra: az építészetre, a festészetre, a szobrászatra, a lakberendezésre, a grafikára, a formatervezésre, a divat- és ékszeralkotásokra. A művészek elkezdtek olyan összhangot alkotó terveket készíteni, amelyek nem csak kiszolgáltak egy-egy teret, de egyben díszítésül is szolgáltak. A lakásbelső legapróbb részletére is kiterjedt a figyelmük. A természeti jelenségektől ihletett erőteljes vonalak és díszítő elemek a legkülönbözőbb tárgyak motívumai lettek; megjelentek a konyhai berendezéseken, az ékszereken, az ajtókilincseken, a földalatti állomásokon, a virágvázákon, sőt még a teljesen új formájú lakástextileken is.