A kelták nyomában Magyarországon (hereditas)

Összefoglaló

Szabó Miklós könyve annak a népnek a történetét, művészetét, szokásait, vallását eleveníti meg a magyar múzeumokban őrzött leletek és ókori szerzők alapján, amely az i. e. V. században indult el hódító útjára. Ahol fegyvereseik nem is fordultak meg, a kelta kézművesek termékei – a vasfegyverek, korongon készült agyagedények – kulturális missziót teljesítettek: meggyorsították a helyi kultúrák fejlődését.
A keltaság történetében a Kárpát-medencének fontos szerep jutott. Az első kelta hódítók az i. e. IV. század elején érték el Nyugat-Magyarországot, százados szívós küzdelemben leigázták az illyr őslakosságot és hosszú időre megvetették a lábukat a Közép-Duna-medencében. A római hódítás következményeként a dunántúli kelták Pannonia provincia „bennszülött” alattvalói lettek, az Alföldön pedig dákok, szarmaták, kvádok szorongatták őket, de a kelták véglegesen csak a nagy népvándorlás során tűntek le a történelem színpadáról.
A kelták magyarországi életét sírok mellékleteiből, műhelyek, lakótelepek kiásott maradványaiból tudjuk rekonstruálni. De ezek a leletek nemcsak a kelták gazdasági életéről, hanem történetéről, művészetéről és vallásáról is képet adnak.
A bemutatott tárgyak azt bizonyítják, hogy a kelta művészet ma is élő, aktuális művészet: újat tud mondani a ma emberének is.