FÜLSZÖVEG
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba - vallották az ókori bölcsek. A víz mégis egyszerre rejti magában az újjászületés izgalmát és az állandóság nyugalmát. Rabul ejteni ezt a fényképezőgép üvegszemével, majd bezárni egyetlen képbe merész vállalkozás. Fényképeket gyűjteni mégis annyi, mint a világot összegyűjteni. A mindennapok fellobbannak és kialszanak, a fényképnek viszont súlya van, megkettőzi és birtokba veszi a hétköznapokat. Könyörtelen makacssággal kell kimerevíteni a világot, hogy megmaradjon. A fotó a félreérthetetlen valóság: az időfolyam önkényesen megállított pillanata,- olyan, mint a gátak közé zárt folyó. Ebben az albumban egyszerre mutatja szép szelídségét és félelmetes erejét az életet adó víz. A képeken megdermedt a dühöngő Duna, a szelíd csermely, a napfényben szikrázó vízcsepp, a méltóságteljes Balaton - mindegyik külön-külön is érdemes arra, hogy szívünkbe zárjuk... Vissza
TARTALOM
Tisztelt Olvasó! 7
„Nézem ezt a szép világot" 11
Vajda János: Nádas tavon 13
„Zúg a tüske, szél szalad ide-oda" 43
Weöres Sándor: Galagonya 45
„...s a lepke vígan táncolt a napon" 67
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma 69
„Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt?" 93
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet 95
Fotóművészek szemével 115
Gondolatok a vízről 121
Névmutató 132