A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720)

Összefoglaló

A feudális rend egyik alapelve: nulle terre sans seigneur, vagyis „uratlan föld nincs". Valamennyi település királyi, egyházi vagy magánföldesúri uralom alatt élt. A mindenkori földtulajdonos érdekei határozták meg a lakosok számára a földhasználat feltételeit, az önkormányzat fokát, a jogok mértékét stb. A földesúri érdekek maradéktalan érvényesítésében döntő szerepe volt a gazdaságon kívüli kényszernek. Az önellátó gazdálkodás keretei között - természetszerűen - általában kisebb, csak mezőgazdasági jellegű települések, jobbágyfalvak jöhettek létre. Kivételt csupán a nemzetközi kereskedelem útjába eső, valamint a királyi és püspöki székhelyeken kialakult lakóterületek jelentettek. A termelőerők fokozatos fejlődése nyomán a kézművesség és a kereskedelem kivált a mezőgazdaságból. Ez a társadalmi munkamegosztás városok kialakulását vonta maga után. Magyarországon a XIII-XIV. századtól kezdődően indult meg ez a fejlődési folyamat. A kedvező fekvésű vagy a kézművesség terén lényegesen előrehaladt jobbágyfalvak felemelkedtek előbb a mezővárosi színvonalra, s közülük a legjelentősebbek - idővel - szabad királyi várossá váltak. A mezővárosi kiváltság elnyerése a feudális alávetettség részleges felszámolását jelentette, a szabad királyi városi privilégium viszont a földesúri uralom teljes megszűnésével (alacsony királyi adó, teljes önkormányzat, vámmentes kereskedelem stb.) járt. A városfejlődés klasszikus útján tehát azok a települések haladtak, amelyekben a gazdasági fejlődés megelőzte a városi rangot jelentő privilégiumok elnyerését.
A XVII. század vége nem kedvezett a gazdasági előrehaladásnak Magvarországon. Európa gazdasági súlypontja nyugatra tevődött át, ezért hazánk és - korábban még jelentős - néhány ország (pl. Itália gazdag városállamai stb.) kiesett a nemzetközi kereskedelemből. Ugyanakkor Magyarországon a majorsági gazdálkodás térhódítása nemcsak a paraszti árutermelést befolyásolta kedvezőtlenül, hanem egyúttal az „örökös jobbágyság" konzerválódásához is hozzájárult. Ezek következményeként a társadalmi munkamegosztás folyamata lelassult, és fokozódott hazánk függése a külföldi ipartól, ami a belső piac további leszűkülését eredményezte. A század második felének politikai eseményei pedig egyenesen a termelőerők nagyméretű visszazuhanását eredményezték, mivel a Habsburg centralizáció előretörése miatt állandósult kuruc mozgalmak és törökellenes felszabadító hadjáratok során szinte az egész ország évtizedekre hadszíntérré vált.
A XVII. század folyamán - a kedvezőtlen gazdasági és politikai adottságok ellenére is - városnak minősíthető hajdútelepülések jöttek létre. A "hajdúvárosok" azonban a városfejlődésnek nem a klasszikus útját járták végig, hanem annak sajátos típusát szolgáltatták, és egyediségük bélyegét mindvégig magukon is viselték.