Páskándi Géza válogatott novelláit tartalmazza a kötet, a jelenleg leghitelesebb szövegezésben, hiszen az összeállítás úgy született, hogy a szerkesztő figyelembe vette az író saját, korábbi kötetpéldányait, és a benne feltalálható javításokat, módosításokat átvezette a jelenlegi edícióba. Páskándi a legjelentősebb magyar elbeszélők egyike, a novella (természetesen a dráma mellett) a legfőbb kifejezési eszköze volt. Viszonylag rövid pályafutása alatt igen sokféle elbeszélésmodellel, novellapoétikával kísérletezett. Korszakra elosztani ezeket a törekvéseket ugyan nemigen lehet, de az írónak vannak abszurd, a groteszket középpontba állító darabjai éppúgy, mint klasszikusan verista, realista alkotásai, vagy játékos, netán éppen filozofikus, elsősorban történetbölcseleti írásai, vagy éppen a posztmodern felé tapogatózó kompozíciói (Víziszony; Európa térképe; Nem éppen vadállat; A bumeráng; A vegytisztító becsülete; Záróra után; A királynő gyilkol; Hősünk pótolhatatlan hiánya; A macskanéző stb.). A mai olvasó nehezen tudja eldönteni, melyik Páskándi érdemesebb inkább szeretetére, lelkes figyelmére: a korai, a cenzúrával is számot vetni kénytelen, hihetetlenül bátor és következetes író, vagy a már beérkezett, a mesterség minden fogását ismerő, a legkülönbözőbb prózamodalitásokkal bravúrosan bánó szerző, a történelemben modelleket kereső (és találó) alkotó-é, vagy éppen az ironikusban, groteszkben, játékosban harsány kedvét lelő örökifjú művész.