Ki tudja, miért van az, hogy az egyik ember azonnal boldogul, a másik elé pedig újabb és újabb akadályokat gördít az élet? Hiába szép, okos és gazdag a Kisasszony, ha valami miatt nem tud bízni a szerelmében, úgy szenved, mint egy rabszolganő. Valami miatt – vagy valaki miatt – folyton összegubancolódnak a szálak, a tegnapi szerelmi boldogságot másnapra felváltja a kiábrándulás, a rút gyanú, az ostoba féltékenység, a beteges bosszúvágy vagy egyszerűen csak az emberi butaság, úgy tűnik, néha erősebb lehet, mint a szerelem. Vagy talán mégsem? Amikor már-már győz a hazugság, elég lehet egyetlen igazat mondó ember, hogy mégis helyreálljon a béke – vagy ez is csak átmenet?