A bükki füvesember nyomában

Összefoglaló

Szabó György a család-barát bükki füvesember a lányával együtt írta „A bükki füvesember gyógynövényei” című könyvét.

A sokak által ismert Gyuri bácsi gyógyteáit issza a fél ország, sztárok, neves emberek, egyszerűen csak gyógyulni vágyók, akik bíznak a gyógynövények hatásaiban. A hírnevét annak köszönheti, hogy ősi tudással rendelkezik, azaz ismeri és használja a környezetünkben termő gyógynövényeket és azok hatásait a különféle betegségekre.

A családjában több nemzedéken keresztül népi gyógyítók voltak, tudomása szerint félezer évre visszamenőleg. A lánya, Lopes-Szabó Zsuzsanna, a szellemi örököse, a családi hagyományok továbbvivője, e kötet szerzője. „Ez a könyv sohasem születhetett volna meg édesapám segítése, tanítása, útmutatása nélkül. Elsősorban neki tartozom hálával.”

„Ennek a könyvnek a története családunk története is egyben. Egy szép történet, amely arról szól, hogy egy idős ember hogyan tudta átörökíteni a szenvedélyét, hivatását és tudását előbb a lányának, aztán az unokájának.

Amióta mellette vagyok, azóta egyre jobban látom, milyen nagy szüksége van a világnak a gyógyfüves tudásra, és arra, hogy ez a tudás ne vesszen el. Ezért született meg ez a könyv, amelyben benne van az összes kedves gyógynövényünk, a családunk múltja, a magyarságunk, édesapám szellemi öröksége, hasonlóságunk és különbözőségünk...”
(Szabó-Lopes Zsuzsa)
*

„Vannak vidékek legbelül... És vannak emberek legbelül...

Ritkán történik meg, hogy szinte ismeretlenül leülsz valakivel vacsorázni, és rövid idő alatt biztosra veheted, hogy erre az emberre egy hosszú, sivatagi úton nyugodtan rábízhatod a kulacsodat. Lopes-Szabó Zsuzsa ilyen ember.

Könyve, ez a legalább annyira ésszel, mint amennyire szívvel írt kötet, egy érzékeny, a világot örökké jobbítani szándékozó valahai irodalmár realista könyve.

Hogy hogyan lett mára okos és lelkiismeretes „üzletasszony” (ritka párosítás) Zsuzsa, hogyan lett szinte akarata ellenére édesapja, a bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi első számú tanítványa, társa és segítője, az legalább olyan izgalmas, mint amit a gyógynövényekről ír (meglehetősen szokatlan, egyéni közelítéssel).

Azt hiszem, Lopes-Szabó Zsuzsa könyve az egyik leghasznosabb, „legmodernebb”, egyben legolvasmányosabb, az olvasó lelkiismeretét is társul hívó, valóban gyógyító füveskönyv azok közt, amelyeket valaha kézbe vettem.”
(Schäffer Erzsébet).