A román irredentista mozgalmak története

Összefoglaló

ELŐSZÓ
Gróf Bethlen István kezdeményezésére határozta el 1917 tavaszán a volt cs. és kir. hadseregfőparancsnokság, hogy a magyar királyi kormánnyal egyetértően a középponti hatalmak hadai által megszállott Románia fővárosába, Bukarestbe a román irredentista mozgalmak tanulmányozására és azoknak a körülményeknek kipuhatolására, amelyek Románia 1916-iki orvtámadását megelőzték, szakemberekből álló bizottságot küld ki. Gróf Bethlen István ajánlatára a volt cs. és kir. hadseregfőparancsnokság a magyar királyi kormánnyal egyetértően engem és mint gazdasági s pénzügyi szakértőt dr. Ajtay József m. kir. miniszteri tanácsost küldött ki. Szolgálati tekintetben a Palló János volt cs. és kir. vezérkarhoz beosztott százados, jelenleg a nemzeti hadsereg őrnagyának parancsnoksága alatt levő "K. u. k. Abwehrstelle bei der Zentralpolizei in Rumänien" nevű katonai különítményhez nyertünk beosztást. Mikor 1ö17 június 17-én Bukarestben szolgálattételre jelentkeztünk, ott találtuk Gagyi Jenő országos allevéltárost, aki a bukaresti polgári magyar missziótól munkatársul szintén hozzánk osztatott be. Ugyanez év szeptember elsején kis társaságunk újabb szakértő munkatárssal, dr. Győrfy Istvánnal, a Magyar Nemzeti Múzeum őrével szaporodott meg. Vissza
TARTALOM
Előszó I
I. FEJEZET
A magyarországi románság nemzeti öntudatának kifejlődése és az irredentizmus kezdetei
1. A nagyromán törekvések lényege, földrajzi és etnikai alapja 3. lap
2. A nagyromán törekvések állítólagos jogtörténeti alapja, az úgynevezett dáciai kontinuitás 4. lap
3. Történeti bizonvitékok a románok balkáni eredetére vonatkozóan 5. lap
4. A román népelem első megjelenése a magyar állam keleti felében 7. lap
5. A román népelem helyzete Magyarországon a tatárjárást követő időszakban a XIII. század végéig 8. lap
6. A román népelem helyzete a XIV. század elején a mai Romániában 8. lap
7. A román népelem Magyarországba való beköltözésének folyamata a XIV. és XV. században 9. lap
8. A beköltözött román népelem viszonya a XIV. és XV. századbeli magyar állam politikai és gazdasági rendjéhez 11. lap
9. A román népelem Magyarországba való költözésének folyamata a XVI., XVII. és XVIII. században 13. lap
10. Az erdélyi fejedelmek kísérletet tesznek a románságnak protestáns hitre való térítésére és e kísérlet hatása a románság öntudatra ébredésére vonatkozóan 14. lap
11. A magyarországi románság vallásos uniójának hatása a románság nemzeti öntudatának további kifejlődésére 16. lap
12. Mária Terézia, II. József politikai és társadalmi reformjainak hatása 17. lap
13. A Supplex libellus valachorum 19. lap
14. Sinkai Gergely, Maior Péter és Klein Sámuel történeti és filológiai munkássága tudományos alapja lesz a további nagyromán törekvéseknek 21. lap
15. Anonymus hitelességének vizsgálata 22. lap
16. A román nemzeti törekvéseknek első harciasabb fellépése 24. lap
17. A román tanuló ifjúság szerepe a XLX. század negyvenes éveinek román nemzetiségi mozgalmaiban 25. lap
18. A román püspökök szerepe e korszak mozgalmaiban 27. lap
19. A román nép viszonya e mozgalmakhoz 27. lap
20. A magyarországi és a fejedelemségekben románok között keletkezett kölcsönösségi érzet és az irredentizmusnak, mint irodalmi és művelődési törekvésnek első határozottabb politikai szinezetű fellépése 28. lap
II. FEJEZET
Az irredentista törekvések kifejlődése az 1848-1867-ig tartó időszakban.
1. Erdélynek Magyarországgal való uniója és a románság állásfoglalása ez unióval szemben 36. lap
2. Az 1848-iki balázsfalvi román nemzetiségi programm 38. lap
3. 1848-iki pesti országgyűlés unióbizottságának munkálatai és a magyar kormány álláspontja a román nemzetiség-politikai követelésekkel szemben 40. lap
4. A Saguna püspök vezetése alatt álló román többség magatartása az 1848/49-iki mozgalmakban 44. lap
5. A román kisebbség vezetőinek és az oláhországi forradalmároknak kísérletei egy magyar-román kibékülés érdekében és Maiorescu János Dakoromaniája 46. lap
6. A románság elégedetlensége a világosi fegyverletétel után életbeléptetett új kormányrendszerrel 50. lap
7. Az irredentizmus további fejlődése a világosi fegyverletétel után 53. lap
8. A magyar emigráció alkudozásai Cuza fejedelemmel 54. lap
9. Cuza fejedelem irredentizmusa 57. lap
10. A „dunai konföderáció" terve 58. lap
11. Az 1863-iki nagyszebeni Landtag Erdélyt politikailag külön autonom koronatartománnyá szervezi 61. lap
III. FEJEZET
Az irredentista törekvések viszonya a dualizmushoz. Az 1881-iki román nemzetiség-politikai programm
1. A magyar emigráció utolsó érintkezése a romániai politikusokkal és Károly fejedelem magatartása 69. lap
2. Az unió végrehajtása 1867-ben és a románság magatartása vele szemben 71. lap
3. A romániai közvélemény ellenséges magatartása a dualizmussal szemben és annak okai 75. lap
4. Az 1868-iki nemzetiségi törvény 80. lap
5. A nemzetiségi képviselők ellenjavaslata 83. lap
6. A passzivitás kimondása 1869-ben és 1872-ben a Lónyai-féle kibékülési kísérlet 85. lap
7. Az 1877/78-iki román-tőrök háború hatása a magyarországi román nemzetiségi mozgalmakra 88. lap
8. A román nemzetiségi párt 1881-iki programmja és e programm közreadása miatt támadt harcok 90. lap
9. A romániai új irodalmi irány (junimea) hatása a magyarországi románságra 93. lap
10. Slavici János 95. lap
IV. FEJEZET.
A nagyszebeni Tribuna szerepe és a Liga Culturala megalakulása
1. A nagyszebeni Tribuna szerepe és hatása a mult század nyolcvanas éveiben 101. lap
2. Harc a Memorandum Őfelsége elé való terjesztésének ügyében és a romániai liberális párt vezérének, Sturdza Demeternek állásfoglalása 105. lap
3. A tribunisták harca Mocsonyiék ellen 107. lap
4. Slavici terveinek megnyeri a romániai egyetemek ifjúságát 113. lap
5. A romániai egyetemek ifjúsága által kiadott Memorandum ismertetése 115. lap
6. A Liga Culturala megalapítása 119. lap
7. A romániai egyetemi tanulók Memorandumának hatása a külföldi
közvéleményre 123. lap
8. A Liga Culturala izgatásainak hatása a magyarországi román nemzetiségi
mozgalmakra 130. lap
V. FEJEZET.
Az 1892-1 ki román Memorandnni én a Liga Culturala akciói
1. Az Őfelségéhez benyujtott 1892-iki Memorandum tartalma 136. lap
2. A Memorandum zárószava 140. lap
3. A magyar ifjúság „Válasza" 141. lap
4. A magyarországi román nemzetiségű főiskolai ifjúság „Replica"-ja 142. lap
5. A Replica tanúságtétele az irredentizmus mellett 145. lap
6. A Repliea-pör és a román nemzeti komité magatartása 147 lap
VI. FEJEZET.
Az „erdélyi kérdés" a román parlamentben
1. Az erdélyi kérdés a román parlamentben 155. lap
2. A liberális párt vezérének, Sturdza Demeternek beszéde a román szenátusban 156. lap
3. A konzervatív kormány helyzete a liberális párti támadással szemben 158. lap
4. Lahovary külügyminiszter válasza Sturdzának 159. lap
5. A liberális párti G. Panu beszéde, mint tanúságtétel az irredentizmus mellett 161. lap
6. Carp álláspontja az erdélyi kérdésben 162. lap
7. Urechia beszédében a hármasszövetségbe való belépés helyett a Balkán-szövetséget ajánlja 164. lap
8. Miért vetette fel Urechia ismét a dunai konföderáció gondolatát? 167. lap
9. Az „erdélyi kérdés" a román kamarában 171. lap
10. Fleva beszéde 172. lap
11. Bals kormánypárti képviselő beszéde 174. lap
12. C. C. Árion kormánypárti képviselő beszéde 174. lap
13. Cuza beszéde 178. lap
14. Stolojan liberális képviselő beszéde 179. lap
15. Maioresou Titus beszéde 180. lap
16. Take Jonescu beszéde 181. lap
17. Gradisteanu Jón liberális párti képviselő beszéde 182. lap
18. Lahovary külügyminiszter beszéde 183. lap
19. A román kormány és a román politikusok megbízhatatlan magatartása a hármasszövetséggel szemben 186. lap
VII. FEJEZET
A Memorandum-pör és a Liga Culturala izgatásai az európai sajtóban
1. Előkészületek a Memorandum-pörre 193. lap
2. A Memorandum-pör tárgyalása és lefolyása 197. lap
3. Az ítélet hatása a romániai közvéleményre 202. lap
4. Sturdza orfeumi beszéde 204. lap
5. A Liga Culturalaban uralkodó korrupció 208. lap
6. A magyar kormány magatartása e mozgalmakkal szemben 212. lap
7. Gróf Kálnoky külügyminiszter nyilatkozata a delegációkban a román
irredentáról 215. lap
VIII. FEJEZET.
Meghasonlás a román nemzetiségi pártban. Botrányok a Liga Culturalaban. A román kormány anyagilag is támogatja az irredentista mozgalmat
1. Bánffy Dezső miniszterelnök nemzetiségi politikája 225. lap
2. Sturdza kormányralépése és jasi-i nyilatkozata 228. lap
3. Az első lépések a Memorandum-pör elítéltjeinek megkegyelmeztetése
érdekében 230. lap
4. Az 1895. évi interparlamentáris konferencia és a,Budapesten megtartott nemzetiségi konferencia 232. lap
5. A Memorandum-pör elítéltjeinek megkegyelmeztetése 235. lap
6. Meghasonlás a nagyszebeni román nemzeti komitéban 235. lap
7. Meghasonlás a Liga Culturalában és a pénztárnak sikkasztásának
következményei 238. lap
8. Nemzetiségi tüntetések a magyar nemzet millenáris ünnepe ellen 242. lap
9. Őfelségének, I. Ferencz Józsefnek 1896-iki bukaresti és a román királyi párnak látogatása 1897-ben. Jeszenszky min. tanácsos kitüntetése 245. lap
10. A brassai román iskolák romániai szubvenciója és annak következtében Take Jonescu támadása Sturdza ellen 248. lap
11. A brassai román iskolák romániai szubvenciójának története 258. lap
12. Bizonyító adatok, hogy a román kormány a magyarországi román egyházakat és iskolákat ezután is tiltott szubvencióban részesítette 255. lap
13. Sturdza bukása a „Bánffy Dezső nemzetiségi politikája" című röpirat megjelenésének következtében 258. lap
IX. FEJEZET
A román nemzetiségi párt akcióba lép. A Liga Culturalá megújhodása. Az irredentista törekvések Bosznia annexiójáral fordulóponthoz érkeznek.
1. Kísérlet a passzivitás elhagyására. Dr. Ratiu halála. Vlád Aurél fellépése 267. lap
2. A román nemzetiségi párt aktivitásba lép. Új programm az aktivitás alapján 270. lap
3. Gróf Tisza miniszterelnök álláspontja a román nemzetiségi kérdésben 273. lap
4. A nemzetiségi képviselők klubjának szereplése az 1905-iki országgyűlésen 275. lap
5. A báró Fejérváry-féle ügyvivő kormány és a román nemzetiségi párt egymáshoz való viszonya 277. lap
6. A román nemzetiségi párt szerepe az 1906-iki választáson. Paktumkísérlet a kormánnyal. A megválasztott képviselők száma 280. lap
7. A román bankok szerepe e választások alkalmával. E bankok általános gazdasági hatása a román népre 283. lap
8. A román nemzetiségi párt szereplése az 1906/1910-iki országgyűlésen. Apponyi gróf népiskolai törvényei 285. lap
9. A Liga Culturala lassanként összeszedi magát. Jorga Miklós szerepe ebben az ujraébredésben 289. lap
10. Az 1906-iki román nemzeti kiállítás hatása az irredentizmusra 293. lap
11. A Bosznia annexiójával kapcsolatos balkáni események hatása a Liga külpolitikai állásfoglalására 296. lap
12. Jorga közvetetten beavatkozása a magyarországi román nemzetiségi
mozgalmakba 298. lap
13. Ferencz Ferdinánd trónörökös szinajai látogatása 1909-ben 300. lap
X. FEJEZET
A román irredentizmus Bosznia annexiója után teljesen agresszivvá lesz
1. Goga Oktaviannak, mint a radikális szocialista irány nacionalista képviselőjének
fellépése 311. lap
2. Alkudozások Khuen-Hóderváry miniszterelnökkel egy magyar-román megegyezés tárgyában 314. lap
3. Meghasonlás a román nemzetiségi pártban és az azt követő kibékülés 318. lap
4. Romániából jövő anyagi támogatás a magyarországi román nemzetiségi mozgalmak számára. Stroesou, a besszarábiai mecenás 318. lap
5. Magyarellenes külföldi sajtóakció és irodalmi agitáció a román-szláv szövetség érdekében 321. lap
6. Az angol publicisztika akciója a monarchia föderatív átalakítása érdekében. Wickham Stead 324. lap
7. Az angol publicisztika hadjárata Magyarország ellen. Scotus Viator 327. lap
8. A magyar gör. kath. püspökség felállítása 330. lap
9. Román izgatás a magyar gör. kath. püspökség felállítása ellen 332. lap
10. Catereu debreceni merénylete. Ki volt Catereu 336. lap
11. Románia részvétele a második Balkán-háborúban és a bukaresti békekötés 338. lap
12. Románia sikereinek hatása a magyarországi román nemzetiségi mozgalmakra 340. lap
13. Gróf Tisza István miniszterelnök kísérlete egy magyar-román megegyezés
tárgyában 343. lap
14. Az orosz cári család konstancai látogatása 345. lap
15. A romániai közhangulat a konstancai fejedelmi találkozás után 347. lap
16. A magyarországi román nemzetiségi párt akciója közvetetlenül a világháború kitörése előtt 348. lap
XI. FEJEZET.
A romániai közélet és politika minden nyilvánulatában az irredentizmnst szolgálta
1. A romániai iskola viszonya az irredentizmushoz 353. lap
2. A romániai gör. keleti ortodox egyház viszonya az irredentizmushoz 363. lap
3. A román hadsereg viszonya az irredentizmushoz 368. lap
4. A román államférfiak irredentizmusa 377. lap
5. A dinasztia irredentizmusa 382. lap
XII. FEJEZET
A szövetséges Románia, mint rosszakaratú semleges
1. A koronatanács 393. lap
2. Hírlapvásár és vesztegetés 397. lap
3. Az utca és az „erdélyi menekültek- szerepe a háború előkészítésében 403. lap
4. A hazai románság magatartása a háború alatt 410. lap
5. Bratiann Jonel, az európai politika Sphinxe 416. lap
XIII. FEJEZET
Románia orvtámadása és bűnhődése
1. Az orvtámadás 427. lap
2. Védekezés a román tanítóság árulása ellen 433. lap
3. A bűnhődés 443. lap
XIV. FEJEZET
Transylvania Moribunda (A haldokló Erdély)
1. A Nemzeti Tanácsok korszaka 453. lap
2. Canossa-járás Belgrádba és Aradra 460. lap
3. Ferdinánd román király hadserege bevonul Erdélybe 466. lap
4. Kolozsvár megszállása és a román impérium berendezése 471. lap
5. Székely eposz és tragédia 487. lap