"Mérlegem, nem dicsekvésből mondom, globálisan pozitív. Sokat dolgoztam, s majdnem mindig örömmel, de azért mindig szakítottam időt kószálásokra, baráti találkozásokra, zenehallgatásra, utazásra. Miért ne vallhatná be az ember, hogy meg van elégedve az életével?"
Az Életeink istenhozzád szeretett tanárunknak, kollégánknak, Horváth Andornak, de olyan istenhozzád, amely leginkább e szó mondhatatlansága, a gesztus parttalansága mellett tanúskodik. Az emlékére ...