Ahol az elefántok sírnak

Állítólag megtörtént eseményeken alapszik. Én viszont ezt nem nagyon hiszem. Egy mai fiatal nő nem fog több mint egy évig sírni a volt szerelme után, aki folyamatosan csalta és egy másik nő karjaiban, annak szerelmet vallva halt meg. Teljességgel hiteltelen! Ahogy az is, hogy egy pszichiáter gyógyszerfüggő legyen. Szerintem ez a könyv azért született, hogy érzékenyítse az olvasókat a színes bőrűek felé, mert nyitni kell, hiszen világszerte tele vagyunk migránsokkal - igaz, a könyvben szereplő mulatt férfi nem migráns, viszont igen szimpatikusnak állították be, ahogy az összes migránst is igyekeznek annak beállítani világszerte. Azt már láttam, hogy manapság nemigen adnak ki olyan könyvet, amiben nincs saját nemét kedvelő szereplő (minimum egy szomszéd, akiről alig esik szó, de az a kevés a lehető legjobb embernek állítja be, mert érzékenyíteni kell bennünket feléjük is, ugyebár?!), most látom, hogy ha nincs LMBTQ-s szereplő, megteszi a félvér is, csak legyen valami szokatlan. Hát nekem ez nem tetszik! Bár inkább vagyok elfogadó az amerikai mulattokkal kapcsolatban, akikbe az ártatlan huszonéves leányzó beleszeret és azonnal odaadja magát neki, mint az önnön nemébe szerelmes szereplőkkel. Lényeg az, hogy ez a könyv akár jó is lehetett volna, ha a főalak nem zokog bő egy évig az őt csaló, immáron hulla pasija után, és nem fekszik le a legelső alkalommal a gyógyszerfüggő, mulatt pszichiáterrel, miközben elég hamar belepistul a gondjaira bízott kiselefántba is, ami azonnal elfogadja őt. Ez a könyv most vicc akart lenni?! Nem tudom, de nem ájultam be tőle.