,,A szemiotikai és ikonográfiai megfontolások találkozási pontjait szemléltető kötetünket minden bizonnyal célszerű magának a jelnek a fogalmával bevezetnünk. Uberto Eco meghatározásával élve: jel az, amivel hazudni lehet. Ez a definíció, ha belegondolunk, különösen releváns a színházi folyamatok vizsgálatánál, hiszen a színházi befogadó közösségben találjuk a kultúrtörténet legnagyobb hazugságaira tett kísérleteket."