Vadon - Ezer mérföldes utam önmagamhoz

Maga a könyv tetszett. Értékelem, ha valaki végigcsinál egy ilyen zarándoklatot, bár én magam sosem tenném, pedig kirándulni nagyon is szeretek. De az más, mint egy olyan út, amin Cheryl Strayed ment végig. Erő kellett hozzá, kitartás és bátorság. Viszont nem értem azokat az embereket, akik egy ehhez hasonló úttól várják, hogy rájöjjenek kik ők és mit várnak az életüktől, meg mit miért csináltak. Értem én, hogy egy ilyen hosszú úton sok idő van az elmélkedésre, a problémák feltárására és feldolgozására, csak épp azt nem értem minek kell hozzá egy zarándoklat? Azt sem értem, mikor az anyja azt mondta, hogy ő soha nem lehetett önmaga, mert mindig vagy valakinek a lánya, vagy valakinek a felesége, vagy valakinek az anyja volt. Én is valakiknek a lánya voltam míg éltek a szüleim, meg valakinek a felesége is voltam és valakiknek az anyja, sőt: nagyanyja is vagyok, de mindettől én még megmaradtam annak, aki valójában vagyok. Mert úgy lánya, felesége, anyja az ember valakinek, hogy közben önmaga marad. Szerintem. Ahhoz meg, hogy megértsem mit miért csináltam, vagy hogyan is kellett volna élnem vagy hogyan kell élnem a jövőben, valahogy sosem volt szükségem végigcsinálni egy PTÖ-t, mert mindezt el tudtam intézni magamban és magammal pár perc vagy pár óra alatt, rendszeresen. Szóval nem értem az ilyen embereket, de a kitartásukat tényleg becsülöm és a könyv tényleg jó volt.