Csíkszereda és Kézdivásárhely hazatérése, 1940

Összefoglaló

A második bécsi döntést 1940. augusztus 30-án hozta meg a Harmadik Birodalom és Olaszország a magyar–román területi vita ügyében. A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet a két ország között, és a teljes magyar hadsereg is mozgósításra került. Németországnak nem állt érdekében a magyar-román háborús konfliktus, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A határozat Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. Híressé vált esemény, hogy az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást.

Bevonult Erdélybe az egri 20. gyalogdandár is. A székelyek határtalan lelkesedése közepette, virágesőben vonultak be az egri honvédek Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre vagy éppen Sepsiszentgyörgyre. A kötet nagyobb részét a fényképmelléklet teszi ki, hiszen mindenki igyekezett fényképezőgép segítségével megőrizni az eufórikus pillanatokat.
A szerző hadtörténész-muzeológus, jászkun család sarja, felesége kézdivásárhelyi születésű. Babucs Zoltán szakterülete a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, ill. az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, valamint a jászkunok és a székelyek katonáskodása.