A ház, a kert, az utca (JAK 87) - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: „Az esszéíró lustán úszik az árral, elfogadja, amit az idő hoz, politikát, perverziót, posztmodernt, de titokban persze azt reméli, hogy ez a békés sodródás igazi út, valahonnan valahová vezető, egy el nem mosódó nyom a habokban, amely mások számára is bejárható. Az eszmetörténetből azt tanultam, hogy lehet ide-oda járni az időben, s olyan történeteket és pillanatokat találni, amelyek, ha nem válaszolhatnak is mai kérdésekre, valami módon bevilágítják ezeket a kérdéseket. A kritikából pedig azt tanultam, hogy mindig a jelen a legfontosabb, de a jelen mindig félkész, még megfogalmazatlan, s az ember a jelent fogja keresni a múltban is, mert nem tud lemondani arról, hogy szavakat találjon rá.”- További ismertető: "Belelapozás".

----------------------------- Babarczy Eszter 1966-ban született Budapesten történetet, irodalmat és filozófiát tanult az ELTE Bölcsészkarán. Jelenleg szabadúszó fordító, kritikus, esszéista, s emellett posztgraduális politika-filozófiai tanulmányokat folytat.- Babarczy Eszter sajátos jelensége a magyar irodalmi életnek. Megkockáztatnám, hogy az a szerep, amelyet betölteni látszik, önmagában is elemzést érdemelne. Ha pedig valaki vállalkozna erre az analízisre, nyilvánvalóan olyan következtetésekre juthatna, amelyek a Babarczy tanulmányaiban közvetlenül felvetett kérdéseken túlmenően nagyon sokat árulnának el a szellemi élet egy bizonyos szegmentumának belső átalakulásáról. Jómagam nem lennék képes e feladat megoldására; éppen Babarczy szövegeit olvasva jöttem rá, hogy milyen keveset tudok a nálamnál tízegynéhány évvel fiatalabb irodalmárokról, s hogy csoportéletükről, értékpreferenciáikról vagy éppen anyagi-magánéleti gondjaikról meglehetősen ködös elképzeléseim vannak. Többször és több összefüggésben megírtam már, hogy mennyire kedvem ellenére van a nemzedéki szemlélet, a generációkban való gondolkodás - talán azért is, mert az én évjáratom körül (vagyis az ötvenes évek elején) születettek meggyőződésem szerint nem alkottak generációt. Hála az égnek, tartottam és tartom ma is; ugyanakkor azonban valószínűnek látszik: a nemzedéki tudatnak ez a teljes hiánya okozta, hogy olyan nehezen vettem észre azt a radikális változást, amelyet éppen a mai harmincasok hoztak a szellemi életbe. Meggondolkodtató, hogy ők nagyon is ambicionálják a nemzedékké válást. Generációnak kívánják látni magukat, s ettől már önmagában is többé-kevésbé generációt alkotnak. (Angyalosi Gergely).