Felnőtt emberek

A történet nagyon jó, és elgondolkodtató, sok kérdést felvet. Felnőttek-e ezek a szereplők igazából? Mitől felnőtt valaki? A testvérféltékenység nem múlik el a korral sem? Tudnak-e felelősséget vállalni, felelősen gondolkodni, alkalmasak-e egyáltalán gyereknevelésre? Gyerek nélkül is lehet jó az élet? A főszereplő és a testvére nagyon nem szimpatikusak, mindkettő önző, csak a saját érdekeit nézi, féltékenyek és irigyek egymásra, gyerekesen viselkednek. A főszereplő, Ida még a testvére férjénél is bepróbálkozik, aki visszautasítja ugyan, de elmond neki egy olyan dolgot, amit a feleségével kellene megbeszélnie, és nem vele, tehát ő sem őszinte. Ida kétségbeesett, zavarodott is, hiszen most tudja meg azt a hírt, hogy kevés esélye van csak arra, hogy gyereke lehessen, a húga pedig épp ezen a nyaraláson jelenti be, hogy gyereket vár. Ez azonban nem menti fel Idát az alól, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül közölje vele azt, amit a férjétől megtudott. A nyaralás elromlik, mindenki elmegy, csak Ida marad az üres nyaralóban.