Vaszilij Grosszman

Vaszilij Szemjonovics Grosszman 1905. december 12. én született Bergyicsevben ,1964. szeptember 14. én halt meg Moszkvában. Orosz író, haditudósító. Művelt zsidó családban született. Grosszman iskolai tanulmányait Genfben kezdte majd Lausanne-ban folytatta. 1914-ben visszatért anyjával Kijevbe. Iskoláit ezt követően Kijevben végezte. A polgárháború kitörésekor édesanyjával, édesanyja nővérének a családjához, Bergyicsevbe költöztek. 1921-ben itt fejezte be iskolai tanulmányait. Rövid ideig ismét Kijevben az apjánál lakott majd 1923-ban felvették a Moszkvai Állami Egyetemre. Itt az egyetem Fizika-matematikai karának vegyészeti részlegében szerez diplomát 1929-ben. Már egyetemista korában írni kezd, első elbeszélései ekkor jelennek meg. Első elbeszéléseinek egyike 1928-ban jelent meg a Pravdában. Apjával folytatott levelezéséből ismert, hogy ebben az időben komolyan foglakozott a kérdéssel, hogy író, vagy tudományos kutató legyen-e. 1934-ben dőlt el sorsa. A Lityeraturnaja Gazetában megjelent a polgárháborúról írt hosszabb műve a Bergyicsev városában. Makszim Gorkij felfigyelt rá, és támogatásával ugyan ebben az évben a Lityeraturnij Donbassz folyóirat kiadta a Donyec-Don-vidéki bányászok életéről szóló művét a Gljukaufot. Ezt követően évente jelentek meg Moszkvában elbeszéléskötetei. 1937-40 között született, az 1905-ös orosz forradalomról és az első világháborúról szóló, háromkötetes szocialista realista műve a Sztyepan Kolcsugin