Budapesten született 1924. április 6-án. A Wesselényi utcai elemi iskola és a Madách Imre Gimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-latin szakon végez 1946-ban. 1945-től a Szabad Nép munkatársa, később a kulturális rovat vezetője. Előbb koreai, majd berlini tudósító. 1947 és 1948 között az Írószövetség folyóiratának, a Csillagnak is felelős szerkesztője.
Az 1955-ös "írómemorandum" egyik szervezőjeként 1955 decemberében büntetésben részesítik. A Petőfi Kör sajtóvitáján a sajtó teljes szabadságát, majd az Írószövetség szeptemberi közgyűlésén az ország szabadságát követeli.
A forradalom után 1956 novemberében családjával Párizsba emigrál. 1957 óta a francia fővárosban él.
Franciaországban számos lap közölte írásait.
Magyarországra először, fogadalmához hűen csak 1989 júniusában, a Nagy Imre-temetésre látogatott haza, amikor is Nagy Imre sírjánál a család kérésére ő mondott beszédet.
1997-ig rendszeresen publikált különféle magyarországi lapokban - Európai Utas, História, Hócipő, Kritika, Köztársaság, Magyar Nemzet (1991-ig), Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, 168 óra -, illetve a Bécsi Napló és a kolozsvári Szabadság című orgánumokban.
1998 óta elnöke a Párizsi Magyar Ház Alapítványnak.
A József Attila-díjat kétszer, 1951-ben és 1952-ben is megkapta, 1953-ban koreai tudósításaiért irodalmi Kossuth-díjat kapott. A rendszerváltás után, 1992-ben életművéért részesült Pulitzer-emlékdíjban.