Virágszépzöld Anna - Bukovinai székely népmesék, mondák legendák - Bukovinai székely népmesék, mondák, legendák

Összefoglaló

Az unokáim elpilledtek, és „fészkelni” kezdenek. Gáborka a fűtőtest elé terít egy takarót és ráheveredik, Lívia felmászik az ágyra, és ráfekszik a „selyem párnára”. Két kézzel összemarkolja a négy-öt pelenkából álló „busziját”, majd szorgalmasan markolászni kezdi a már kétes tisztaságú rongycsomót. Elálmosodott.
Kedvesen kérlelni kezd:
- Mamó, mondd el a „hája, máját”!
- Nekem meg a „hím, hám, humot!” – szólal meg Gabóca.
Lívia mellé ülök, és mesélni kezdem a legkedvesebb meséjét. A róka, mint récepásztort. Fényes tekintettel, mosolyogva figyelnek a gyerekek. Alig várják, hogy anyóka végre megkérdezze a medvétől:
- Tudsz-e szépen énekelni?
- Hogyne tudnék! Mam-mam-ma, mam-mam-ma! - velem mammognak.
A farkassal együtt tutulnak, a róka versikéjét meg egyenesen harsogják:
„Hája, mája réce lába, begye, nyaka tepertője, hasam legyen temetője! Tyű!”
Aztán következik Gábor kedvenc meséje, A tréfás farkas. Szóról szóra tudják. Hím, hám, húm, megeszlek! – kiáltják egymásnak. Felelevenednek, felugrálnak, és ismét hancúrozni kezdenek.