"Senki se tehet róla, mit csinál vele az élet. A dolgok már megtörténnek, mielőtt az ember rájönne a nyitjukra. A sors osztja a lapokat és az elfogadó kéz a szabad akarat. Szilveszter éjszaka volt a szegedi állomáson: embert nem lehetett látni. Vagy mégis? Egy árny suhant a szűrt fényben, amelyet nyugodt szívvel hívhattunk volna sötétségnek is. A vonat, amelyre felkapott, állt még egy darabig, mint aki maga se tudja, menjen-e vagy maradjon. Aztán dohogva nekiindult az útnak, Pest felé. Országúthy, az árnyéksorsú elővette a kabátja zsebéből hűséges lapos üvegét, és nagyot húzott belőle a fülkefényben. A homlokát átszelő sebhely még vörösebb lett. A magány a Sátán játszótere, mormogta hosszú, kesze-kusza hajába bújva. És Isten kihallgató-szobája, mondta benne egy napszőke lányhang. A hang, amely egy pillanatra sem hagyta el azóta, hogy magához tért a kórházban, nem volt korholó. A beszélgetés Országúthyban zajlott: ha valaki látta volna, akkor sem látott volna semmit. De ki lett volna az a valaki? Országúthy egyedüli utasa volt a fővárosba tartó vonatnak. Országúthy kinézett az ablakon: az alföld akár dombság is lehetett volna a sötétben – ott hallgatott, túl a zakatoláson. Országúthy szíve mint egy nyitott ablak: fut át rajta az éjszakai szél. Országúthy rágyújtott. Tudom, mitől menekülök, de nem tudom, mit keresek. Ha nem ismerjük a kikötőt nem lesz jó szelünk soha. Országúthy felállt, és belépett a folyosóra. Nekitámaszkodott az ajtónak. A hamut gondosan a tartóba ütögette, akárha százan látnák. Nem bírták a szagomat. A halál szagát: Én meg az övékét nem. A legostobább, a legcsúnyább is élt közülük. Makogtak, böfögtek, fingtak – de éltek. Országúthy az utazást megelőző hetekben már hangosan vonyított fájdalmában az éjszakai utcákon. Tudta, hogy két útja van: az egyik a bolondokháza, a másik a kötél. Agyonhasznált fürdőköpenye övéről leszakadt, bolondokházába meg nem kívánkozott. Nem akart a többi szegedi íróra hasonlítani. Ha egy normális ember magába néz, nem becsüli sokra önmagát. Csak az üresek ismerik magukat, mondta a hang. Ha szerencsés vagy, sose ismered meg önmagad, mondta szívében Országúthy. Ha meg balszerencsés, akkor meg az emberek nem fognak soha, mondta a hang. Országúthy visszament a fülkébe a lapos üvegéhez. A lehúzott ablakon át kipöckölte a csikket; ez némiképp ellent mondott az illemtudó hamutartó-használatnak. Húzott egyet a lapos üvegből. Az énfölötti az embernek az a része, amely alkoholban oldódik. Ez jó, ez meg van véve. Megjött a kalauz. Sovány volt, kialvatlan és pálinkás leheletű. Hitetlenkedve nézte Országúthyt meg a jegyét. Mint olyasvalamit, amiért szilveszter éjszakáján peki itt kell őrködnie, ahelyett, hogy részegen heverészne a családja körében. Kilyukasztotta a jegyet vagy valamit írt rá – Országúthy nem nézett oda. A kalauz, mint egy látomás, eltűnt. Az élet komédia azok számára, akik gondolkodnak. És tragédia mindazoknak, akik éreznek, mondta a hang. Melyik hídon kell átmenni, és melyiket fölégetni – ez itt a kérdés. Országúthy a mocskos ablakon át meredt a sötétbe. Önmagunk szakadéka fölött átkelni: ehhez nagyobb bátorság kell, mint a csatatéren. Zuszja rabbi szerint a Végítélet napján az Örökkévaló nem azt kérdezi meg tőle, miért nem volt ő Mózes, hanem azt, hogy miért nem volt ő Zuszja rabbi. Országúthy felállt, kiitta a maradékot a lapos üvegből. A keze egy könyvet keresett túlméretezett sporttáskájában. Megtalálta. Kivette, megnézte, visszatette. A zsebéből elővett egy noteszt és beleírta: A legnehezebb csomag az üres pénztárca. Aztán ezt: Az erőfeszítés, amely arra szolgál, hogy végzetünk elől megmenekedjünk, csak arra jó, hogy még jobban belekeveredjünk. Senki sem írhatja meg az önéletrajzát előre. A mozdony, hosszat tutult az, éjszakába."
Ez is elérhető kínálatunkban:
"Soha életemben nem voltam még semmiben annyira biztos, mint most abban, hogy ezt akarom. És ha esélyt adsz nekem, egész életemben azon leszek, hogy bebizonyítsam, helyesen döntöttél! Szeretlek, Ba...
Online ár:
5 525 Ft
Eredeti ár: 6 499 Ft
Online ár:
5 100 Ft
Eredeti ár: 5 999 Ft
0
az 5-ből
0 értékelés alapján