Az újgörög irodalom alexandriai klasszikusát, úgy hisszük, ma már egyetlen magyar versolvasónak sem kell bemutatni. Kavafisz elegánsan karcsú lírai életműve – elsősorban Somlyó György és Vas István harminc-negyven év előtti, távlatnyitó fordításainak köszönhetően – huszadik századi költészeti kánonunknak éppúgy fontos alakulata lett, mint Babits vagy Rilke, Benn vagy Petri versei. Kavafisznak a görög s a bizánci kultúra hajdani világát újraalkotva fölidéző, meghamisítva megőrző művei – melyekben a klasszikus metrumok emlékezete a beszélt nyelv elevenebb fordulataiban lelt új otthonra – az elégikus tónusokra, a rezignált beszédmodorra, a bölcselkedő líraiságra fogékony olvasókat a maguk finom határozottságával könnyedén hódíthatták meg. Klasszicitás, elégikum, rezignáció és finomság – mely nem marad adós azonban a katarzist kínáló, nagy versekkel sem. Ilyen például A barbárokra várva mívesen retorizált történelmi példázata; az Akhilleusz lovai, melyben az állati, az emberi és az isteni világot nyitja egymásra megrendítő erővel a pusztulás tapasztalata; vagy a magasztost az iróniával keverő kiskompozíció, A héber: „Festő és költő, futó, diszkoszvető, / Endümion alakú Ianthisz, Andoniosz fia, / nemzetségük a zsinagóga barátja. […] // Nagy buzgón hírdeti: »Ó, bár maradnék / mindig héber, a szent héberek fia!« // Mindazonáltal nem maradt meg annak. / Művészet és gyönyör és Alexandria / megtalálhatta benne mindig hű gyermekét.” (ford. Vas István) – és a sor hosszan-hosszan folytatható volna.
"Villon versei formailag éppoly nehezek, mint tartalmilag, tele vannak helyi és személyi vonatkozásokkal. Egyedül a Testamentum 50-60 oldal jegyzetet igényel; célzásai nehezen, néhol egyáltalán nem...
Online ár:
1 275 Ft
Eredeti ár: 1 499 Ft
Online ár:
4 242 Ft
Eredeti ár: 4 990 Ft